Ciao...

Az olaszbol atvett igencsak kozismert koszontest hasznalhatjuk megerkezeskor s tavozaskor is. 

Nem veletlenul valasztottam mai bejegyzesem cimenek. El - s bekoszonok. Elkoszonok toletek, s kitart karral, szivvel koszonok az uj Eletnek, ami napokon belul ram, rank koszont.

Szeretnem oszinte szivbol megkoszonni azt a szeretetet, s igen, itt VALODI szeretetrol beszelek, amit toletek kaptam, ereztem ez alatt a most mar tobb, mint 5 ev alatt, amikor is nagy almokkal s semmi tervvel elindultam London varosaba. Meg most is hihetetlen csodalattal hajolok meg elottetek, mert ugyan volt aki lemorzsolodott, s lettek uj cimborak is, de mindvegig mellettem voltatok, olvastatok, irtatok, beszeltetek, s ami a legfontosabb, mindezzel egyutt eloretoltatok akkor is, amikor nagyon nehez volt. 

Egy ideje nem nagyon irok. Emiatt kaptam is a fejemre :), s abszolut igazatok is van. Nem veszett el a lelkesedes, sok minden van bennem, talan nagyon sok is, de egy ideje valoban nem erzem, hogy beszelnek. Legalabbis itt nem. Sokkal jobban szeretek a cimboraimmal negyszemkozt csevegni, s szerencsere a mai modern technika segitsegevel ez minden problema nelkul lehetseges. Szoktak mondani a baratokat nem a szamuk alapjan merjuk. Legalabbis en nem. Szerencsesnek mondhatom magam, hogy van kinek irni, van ki valaszol, s nagyon ertekes beszelgetesekben tudok reszt venni.

De mindezen tul amiatt is koszonok el, mert nem szerettem volna atalakitani bejegyzeseimet valami kismilliomodik anyuka otthon toltott napjainak beszamoloira. Hogy ezerszer leirjam mikor mit bufizett a kis lurko, vagy milyen szinu volt a paradicsomfozelek. Ez valoban nem en vagyok. Azzal, hogy edesanya leszek, s napokon belul a karjaimban tarthatom leanyom, egy hatalmas nagy csoda veszi kezdetet az eletemnek. Errol most tobbet nem tudok irni. Tele vagyok soha nem tapasztalt erzelmekkel, melyek sebes tancban versengve ugralnak bennem. Jo is, s neha ketsegbeejto is. Igen. Aki edesanya, tudja mirol beszelek. Keszulok a nagy talalkozasra ugy, hogy igazabol fogalmam sincs hogyan kellene. Sokan tamogattok, jaj nagyon is kedvesek vagytok. Hiszem s erzem, hogy minden ugy lesz, ahogy lennie kell. S itt azt ertem, hogy megertem ez alatt a 9 honap alatt arra, hogy elfogadjak barmit. Barhogy is lesz, ugy lesz jo, ahogy lesz. 

Nem igerek semmit. Tudjatok, hogy szeretek irni, s tudom, hogy sokan szerettek is olvasni. Irok is, egyenlore az asztalfioknak. Hogy mit hoz az Elet, azt senki nem tudja elore kitalalni. Amit szeretnek nektek oszinte szivbol kivanni, hogy eljetek meg minden pillanatat szivbol, legyetek kovetkezetesek sok mindenben, mint peldaul az egeszsegben, eletmodban tudatosak, szeressetek magatokat s a korulottetek eloket. Ennel tobb nem kell. Olvassatok sokat. Barmit. Regenyt, ujsagot, kepregenyt, egy viccet. Hallgassatok zenet. Tancoljatok s nevessetek meg ennel is tobbet. Minden nap.

S gondoljatok ram neha, elmormolva magatok imajat, mert szuksegem van ratok is. Sokkal jobban, mint gondolnatok. 

Angyalok kiserjek minden lepeseteket.

Meg talalkozunk!

Alma, tök meg minden együtt...

"Mert nem az igazság és bölcsesség csinálja a világtörténetet, hanem az akarat, a szenvedély és a vakmerőség.
És nem az okosság, szelídség és szorgalom szüli a műveltséget, hanem a szükség és nélkülözés."

A napokban kezdtem bele Eötvös Károly Balatoni utazás c. regényébe, s mindjárt a második vagy harmadik fejezet után megakadt a szemem ezen a pár soron. Hosszasan elgondolkoztam rajta, talán túl hosszassan is. Vitakoztam magamban vele, s ellenérveket hoztam fel, hogy miért is nem igaz, de sajnos (vagy nem) a végére arra jutottam, hogy Eötvös pajtásunknak igancsak jó szeme volt már jó pár evvel ezelőtt is.
Azt hiszem mindannyian figyelemmel kísérjük a napi történelmünket, van aki közvetlen az ablaka előtt bámulja jobbára értetlenül, hogy hova fajult vagy fog még ez a Világ. Azt hiszem nekem, nekünk sem kell sokáig várni, hogy ne csak hírekből s képekből értesüljünk a változásokról. Bejegyzésem nem a bevándorlókról vagy menekültekről fog szólni, mert én magam is válaszok nélkül s kérdésekkel telve állok az ügyhöz. Egyik szív-felem szörnyűlködik s keresi az elveszett emberi méltóságot, a másik ész-felem pedig picit elhalkulva, kétségbeesetten figyeli a történéseket. A lényeg, hogy sehogy sem jó ez így, senkinek nincs értelmes megoldása, s ez abszolut nem játék, vagy egy suhintással elintézendő dolog. Ez bármennyire is szeretnénk vagy sem, már itt van közöttünk, s ahelyett, hogy mérgelődnénk, mit kellett volna, afelől kellene az agyakat törni, hogy hogy lehet megoldani, hogy senki se sérüljön. Mindenesetre, én parányi porszem vagyok a gépezetben, így csak türelemmel tudok lenni. Szerintem most ennél többet nem lehet tenni. Nagy akciókra nem készülök, mert nem biztos, hogy el tudnék számolni a lelkiismeretemmel. S itt arra gondolok, hogy ha adni kell, akkor a szívem először talán annak a több száz éhező magyar családnak adna, aki nap, mint nap éhes gyomorral küldi az iskolába gyermekét. Szép az arckönyvre felrakott fotó, hogy voltunk Afrikában, s főztünk az útszéli vonulóknak. Ezt jobbára egyszer teszi meg az ember, felrakja az oldalára, bezsebel 100 like-ot, s máris jobban alszik. S az meg egyáltalán nem érdekli, hogy szomszéd Józsi bácsi hónapok óta nem evett tisztességesen. De! Senki ne értsen félre, nem bántani szeretnék. Csak valahol a logikát keresem, s nem lelem...maradjunk is ennyiben. Nekem már az is elég, ha csendben elelmélkedünk erről-arról.
De amennyire szeretek nagy dolgokról a fejemet fájlalni, annyira élvezem a mindennapi kis örömöket is. Például azt, hogy áldott állapotban lenni csodás dolog. Komolyan. Szerintem törvénybe kellene helyezni, hogy minden anyuka a harmadik vagy negyedik hónap után otthon maradhasson, ugyanis ez az az időszak, ami a leggyönyörübb a babavárásban, s annyira de annyira fontos, hogy az az anyuka valóban jól érezze magát. No persze nem a tespedt semmittevésre gondolok. Nekem szerintem még életemben nem volt ennyi szabadidőm, de nem is voltam oly fáradt sem! Egyszerűen annyi ötletem van, szárnyalok. Fogalmam sincs mit jelent unatkozni, a felét sem tudom elvégezni, amit kiterveltem. S már csak négy hónapom van hátra a találkozásig, s közben lesz tökfaragás is, s jön a Karácsony is, ne feledjétek! :-)
Olykor olykor olvasgatok a neten kismamáknak szóló írásokat, de mindig arra jutok, hogy bárcsak ne tettem volna. Vagy arról szól, hogy mit ne egyél, mit ne csinálj, aztán a másik totálisan az ellenkezőjét irja, igenis azt egyél s azt csináld. Én személy szerint, persze az orvos utasításait betartva arra jöttem rá, hogy az embernek az érzéseit kell követnie kellő mértékkel betartva. Amit megkíván egyen, ami örömmel tölti el igenis csinálja, csak mindig tartsa szeme előtt a babája s saját épségét. Én nagyon aktív vagyok, van hogy mondják, jaj hát állj meg a lépcsőn felfelé, hát hova rohansz, észre sem vettem. Vagy ne emeld meg ezt meg azt, ne állj székre, s így tovább. Nem mondom, hogy kötéltáncba kezdtem, de kellő óvatossággal mindent magam végzek. Van aki semmit nem akar csinálni, arra fogja, hogy terhes, s szó szerint kicsinálja a mellette létezni biró férjet, családtagokat. Én élvezem ezt az időt. Csak az enyém.

Végre befejeztem a konyhában kb. két hónapja álló komódot.

Ilyen volt:






S ilyen lett...nekünk nagyon tetszik.

S még számtalan dolog. Kötöttem kis kertésznadrágot a lurkónak, remélem jó is lesz neki. Rengeteget főzök, mint mindig. Tanulom a német nyelvet, mert szükséges s kell. Az olaszt is elkezdtem végre. Szóval nincs megállás. S persze rengeteget olvasom, pihenek, nem rohanok sehova, csak folyamatos mozgásban vagyok. S ez nagyon jó. Van időm sétálni, s nem nézni, hanem látni is. Megismerni ezt a várost, ami úgy tűnik, hosszabb időre az otthonunk lesz.
Szerintem hivatalosan is vége a nyárnak. Itt az ősz. Talán lesz pár nap, amikor előbújnak azok a vénasszonyok, s sütkérezhetünk az arany színű melegben, de ma nem ment a hőmérő mutatója 18 fok fölé, legalábbis itt. De jó, mert van friss alma, szőlő, jaj de szeretem, s már sütni való tököt is lehet kapni, imádom. Amellett, hogy rengeteg vitamint tartalmaz, feledhetetlen hangulatot tud illata s szine teremteni a konyhában.
Jó lenne látni titeket. Az picit hiányzik. Sajnos most utazni nem tudok, így ha van van időtök, kedvetek, gyertek. Egy jót beszélgetni, sétálni, s naná, enni. :) S ezt komolyan gondoltam. Addig is, vigyázzatok magatokra, mint mindig. Most befejezem, mert meg kell sütnöm a kenyerem. Ilus egyik kedvenc szakácsmester barátném ösztönöz mindig csodásabb s csodásabb házi sütési kenyereinek a képével, hát pár napos érlelés után elkészült a saját kovászom, nézzük, mi lesz belőle. Élesztővel sokszor sütöttem már, de mindig hiányoltam valamit, hát igen, az "öregkenyeret" ahogy mifelénk hívják. No, gondoltam velem nem szúr ki a modern tudomány. Kikerestem a netről egy többek által ajánlott kovász receptet, s usgyi, meg is kevertem. Azt mondjuk látnotok kellett volna, milyen képet adott minden reggel kedves uram, mikor meglátta az üvegben érlelődő, nem éppen szép látványű valamit, de majd ha megkóstolja a kenyeret. Remélem valóban jó is lesz. A következő beruházás egy kemence lesz...a tehén mellé az erkélyre...:-) Nevessetek sokat, mert annál jobb nincs is. Legfőképp magatokon. Meglátjátok, sokkal boldogabbak lesztek általa. Én már csak tudom. :-)

Itt van az osz, itt van ujra...legalabbis fozzunk be...

Bocsanat, de megint nincsen magyar billentyuzetem, nezzetek el nekem kerlek...

Kisleanyom novekszik, mar olykor-olykor erzem macskakaparas szeru ficankolasait, most vagyok eppen felidoben.
Most komolyan, anyak, nok akik szultek, leanyok akikben volt vagy van pocaklako, most valoban aruljatok el, hogy mi ez a kenyszer bennem, hogy nekem 20 fore kell foznom, meg hogy eddig (hogy miert, csupan, mert komplett idiota voltam!) nem gondoltam, arra, hogy peldaul csalamadet rakjak el telire, vagy fozzek lekvart, most meg bongeszem az aruhazak reklamoldalait, hogy hol, mit lehet olcsobban jo minosegert kapni, s mar megyek is a kis kosarammal s vasarolok 5 kg sargabarackot. Mi van velem???Tiszta kis gondoskodo lettem.
Oke, falusi leany vagyok a javabol. Egeszen 15-16 eves koromig csupan abbol eltem, eltunk, amit a kertunk adott, s ez megfizethetetlen ajandek. Egeszen mostanaig kitart az erom, egeszsegem, bar tudom sokszor nem csak ettol fugg, de az bizonyos, hogy inkabb hasznalt, mint artott, hogy a kertbol teptem a soskat, s ettem a mindent, de tenyleg. Nem tudok olyan gyumolcsot, vagy zoldseget mondani, ami nem termett meg nagyi vagy a sajat kertunkben. Volt sajat disznonk, tyukok, egy idoben nyulak is, nagypapamnak meg lovai is voltak, bar arra en mar sajnos csak kepekrol emlekszem. Az en hatalmas, ket meteres, szoke, kek szemu nagypapam nagyon hamar elment az angyalokkal diskuralni, emleke a mai napig velem el. Sokat kaptam tole, s kesobb a nagyitol.
Mikor ettem en utoljara olyan finom fott gesztenyepuret, mint amit orakon at a sparhelten megfott nem is tudom hany literes labosbol pucoltam, kezemet sotetbarnara fogta a gesztenye heja, de hogy aztan a husdaralon ledaralt friss, gesztenyemassza milyen isteni volt? Vagy a dio, ami az udvaronkon allo hatalmas fan termett, s sorolhatnam, gondolom van akinek akad ilyen emleke, sot van akinek meg most is akad ilyen kertje...Ezen gazdalkodom en is. :) Hogy a kozeli jovoben nekem is legyen.

Emlekszem a kerti munka nem mindannyioknak volt orom, mikor kisebbek voltunk, de en imadtam. Elmondhatatlan, s semmi mashoz nem foghato erzese van annak, amikor hajnalban az emberleanya kimegy a meg harmatos kertbe, s felhuzza a meg foldtol saros sargarepat, kaposztat az aznapi leveshez, vagy kimegy a szolotokek koze kapalni, s a deli melegben jol leizzadva a kerti fapadon megeszi az elore csomagolt zsiroskenyeret egy jo nagy darab piros almaval. Valoszinuleg ezert is szeretem mostanaban Gardonyit vagy Fekete Istvant olvasni, mert novellaik, regenyeik visszavisznek egy regmult, s elfeledett szepkorba.
Nagyon szeretem a Gasztroangyal adasait is, melyet az Interneten is szerencsere nyomon lehet kovetni, ugyan nekem Marcsikam, a receptek neha nagyon bonyolultak, s nem azert, mert hiper-szuper dolgok kellenek hozza, hanem mert azok az egyszeru dolgok neha, mint kacsazsir vagy egy jo kis szalona nem mindig kaphato a kozeli arusnal. De azon vagyok, hogy egyre jobban felfedezzem kis varosom piacait, kozertjeit, s bizony azert itt is akad, a nemetek ugyan picit mas kulturaban gondolkoznak, de sok a kozos, igy aki akar, meg ha nem is olyan konnyen, mint mondjuk a pesti Vamhaz koruti piacon, de be lehet szerezni rengeteg jo kis alapanyagot. Mint pl. par hete viszonylag jo aron hozzajutottam par kg sargabarackhoz, s eletemben eloszor egyedul befoztem par uveg abszolut bio, ahogy mostansag mondjak, mert hogy tartositoszer nelkuli, nagyon keves cukor hozzaadasaval keszult csodas lekvart.

Itten van ni...nagyon finom lett, s vegre van cukor s zsele nelkuli edes masszat messze elkerulo csodas lekvarom, ami szuper lesz pl. a karacsonyi zserbo elkeszitesenel.
Tudom, szanalmas vagyok, de itt teljesen rossz ido van, esik s meg napsutes is csak heba hoba, igy az en eszem bizony mar az unnepeken jar, foleg, hogy ez lesz az utolso, hogy "egyedul" leszunk, bar itt megint elojon ez az "anya" dolog, mert teljesen maskent latom az Unnepeket. Nem akarok mar meghitt, kettesben eltoltott kedvenc filmeket nezos unnepnapokat, hanem ricsajjal teli, titokban ajandekokat eldugo, egyutt sutiket keszito, nagy asztalos, hangos, s oke, a vicces filmeket egyutt nezos par napra vagyom. Hat remelem, ez is hamar eljon. Most mar ertem valoban, miert mondja mindenki, az Unnep akkor igazan jo, ha van pici a csaladban. Valoban.

Imadok a konyhaban tevekenykedni, nekem az az ido, amit ott toltok, egyfajta meditacio. A kis laptomon megy Borbas Marcsi musora, van amit tizszer is megnezek, mert egyik felem a fozesre-sutesre koncentral, a masik pedig a musort hallgatja, mint pl. ma, amikor is megkivantam az aranygaluskat. Mondjatok meg oszinten, mikor ettetek utoljara igazi, kelt tesztas, dioban futtatott, vanilia sodos aranygaluskat? En szerintem a menzan utoljara, vagy amikor otthon keszitettek.
Imadom a kelt teszta minden formajat. Sutesben nem vagyok mester, bar mar javulok, de kelt tesztat minden mennyisegben, formaban kepes vagyok eloallitani.
 Imadom a dagasztast, ahogy eletre kell a teszta a kezem alatt s abbol ez lesz...Hat nem gyonyoruseg, nem a duplaja, a haromszorosa lett. S micsoda illata van. Aztan ugye neha kreativnak kell lenni, mert pl. ha eppen bepakoltam a mosogatogepbe, s nincsen meg egy apro pici labos se, hogy  a vajat felmelegitsem, akkor ilyen s hasonlo helyzetekbe keveredek...S most tudom, Andi baratnom akinek a citromos tortaja meg mindig a szamban cseng biztosan fogja a fejet, vagy eppen Tukmama, kedvenc ex-anyosom (meg jo hogy a valodi nem tud magyarul olvasni :) ), aki mellesleg ugy lenditette at nekem a csalamade receptjet, hogy kisanyam, ha en meg tudtam csinalni, te is meg fogod, bar szerintem szuperul foz, isteni pl. a karacsonyi vadasa, amibol ugyan a 6 egyutt toltott alkalom soran egyszer sem ettem, mert hogy a 0. karacsonyon rosszul lettem, s a vadassra fogtam, amibol szerintem mar akkor nem ettem, hogy miert nem tudom...:))))) de biztos vagyok, hogy kinevetnek, mindannyian tapasztalt fozos baratneim, de hat a kenyszer sokszor ezt szuli:

Ez a vizforralo gozeben megolvasztott vaj. Ha valaki nem latna rendesen. De aztan amikor ilyen gyonyoruseg keletkezik belole, mint ez az aranygaluska sutes elott: 

s sutes utan...(ez a kisebbik, csereptalban sutott)

Hat nem csodas, a vanilio sodot maris keszitem, de vartam leanyom edesapjara, hogy hazaerjen, mert az csak frissen finom...

Szoval ilyenek s ehhez hasonlo tortenesek vannak hazunk tajan. Azon se csodalkozzatok, ha egyik nap egy tehennel terek haza, s az erkelyre kiallitom. Ugy vagyom hazi sajtra, meg tejre, tejfolre. De szerencsere egy heten egyszer van itt a kozelben egy piac, ahova a kozelben lako gazdak hozzak fel portekajukat. Ez mindig idenyfuggo, de akinek van tehene, juhja, azokon a pultokon mindig lehet par finomsagra szert tenni. 

Itt van az osz, legalabbis nalunk bizonyosan. Bar remelem a hetvege fele kisut a nap, s lehet jot kirandulni. Az en idoszakom kovetkezik. Ugyan szeretem a tavaszt, a nyarat, de az osz az en kedvenc idom. Vigyazzatok magatokra. Most megyek felolvasni. Ez egy nagyon regi hobbym, ne nezzetek kerlek bolondnak, de amikor egyedul eltem kis csepeli lakasomban, sokszor egy egy esti tea mellett fennhangon olvastam eppen ami a kezemugyeben volt. Bevallom, titkon vagytam arra, hogy legyen mellettem egy tars, vagy akar egy barat, akivel ezt megoszthatom, mert szerintem a hangos olvasasnak ereje van. Ugy gondolom ez abbol az idobol ragadt ilyen elesen belem, amikor kicsi voltam, s nyari vagy foleg teli esteken a nagymamam nyari konyhajanak nevezett kis helyisegeben, a sparhelt melege mellett vagy egyutt enekeltunk, vagy o meselt nekem, s kesobb, mikor rosszabbul latott, en olvastam fel neki. Volt, hogy egy eppen akkor olvasott kotelezobol, vagy eppen a Nok lapja mese rovatabol. Megfogadtam, akkor meg gyermekre nem gondolva, hogy ha megtalalom az Igazit, akkor bizony, ha nem is minden este, de sokszor fogunk egymas mellett ulve, egy jo pohar bor vagy tea, kakao mellett estenkent olvasni. 

Hat mit hozott az Elet, nem magyar anyanyelvu "Igazit" sodort mellem, de higyjetek el ebben is van nagyon sok elsosorban kihivas, de szepseg is. Oszinten. Nem tudom, hogy valaha is erteni fogja, ha Jozsef Attilat olvasok neki, vagy eppen a kedvenc mesemet forditom. Az a szepseg, ami a magyar nyelvben benne rejlik, s ami engem minden egyes alkalommal, mint kisgyermeket a karacsonyi fa csodas pompaja magaval ragad, talan soha at nem adhato. Sokaig pl. elkepzelhetetlennek tartottam, hogy ne egy nyelvet  beszeljek Eletem parjaval. De tudjatok, hogy ez teljesen mindegy? Megertettem, hogy ez a kifejezes, "egy nyelvet beszelni", teljesen mast jelent. Most, hogy a pocaklakomnak estenkent par percet hangosan olvasom, sokszor bejon o is, leul, letelepszik mellem, s fogalma sincs arrol, hogy eppen mirol szol az aznapi mese, de erzi, s tudja, hogy abban a pillanatban a vilag legboldogabb embere vagyok. S ennel tobbet nem is adhattam, nem is kaphatott. S mellesleg, most mar van egy szovetsegesem, a leanyom. Remelem, hogy ha majd itt lesz koztunk, akkor ugyanugy szeretni fogja hallgatni a hangom, amint olvasok neki, s lesz, amikor o fog nekem. Mert van ami nem valtozik, meg ha rohanunk is, s minden a modern vilagban rejlik. Ezeket a pillanatokat semmi s senki nem adhatja nekunk vissza, s erre barmi is erjen, mindig figyelni fogok. Figyeljetek ti is kerlek. 

Dare alle luce

Dare alle luce, egy csodás olasz kifejezés. Jelentése, megszületni, életet adni, nyers fordítása, "to give to the light" talán a legszebben így fordítanám: a napfénynek ajánlani. Nagyon szépnek találom.
No nem csak azért, mert testem, lelkem minden porcikája lassan erre a pillanatra keszül. Egyszerűen gyönyörű ez a kifejezés.
Igen, áldott állapotban vagyok, s hihetetlen érzés. Egy fajta nagyon fura boldogság járja át a testem összes porcikáját az utóbbi pár napban, s ez nagyon jó.
Bevallom pár hete egy nagyon kedves, mellesleg kétgyermekes barátnőmtől kérdeztem meg félve, te figyusz, szuper, hogy itt a baba, s örülök is, de mit kellene éreznem? Kezdtem berezelni, hogy milyen anya leszek én, hogy szinte nem érzek semmit, teljesen úgy éltem a napjaim, mint előtte, sőt valahol picit nem is tetszett, hogy nem tudok úgy tornázni, mint előtte, hogy jöttek a rosszullétek, s nem értettem a saját testem. Mit lihegek én a lépcsőn felmászva, amikor előtte felfutottam, s miért remegek, pedig pár órája ettem. Aztán egy pár napja, hete megváltozott minden.
Kezdtem szép lassan megérteni a testem jelzéseit, türelmesnek lenni önmagamhoz. Munka után ledölni, s akár egy két órát elszundítani mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. S egyszer csak az én babám elkezdett hozzám beszélni. Nem tudom jobban megfogalmazni. Olyan érzések kezdtek körül venni, mintha egy másik fél súgna nekem. S egyfajta cinkos szövetség jött köztünk létre, ami egyre nagyobb s nagyobb. Az életem nagy részében egyedül voltam, vagy legalábbis egyedül éreztem magam. De most. Valahogy mindig ott van egy pici kéz, ami segít, ha elakadnék, rám nevet, bátorít s hihetlen meleg, jó érzéssel tölt el. Ehhez talán nagyon kicsit hasonlót akkor éreztem, amikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok. De az más, vegyes érzés volt, a melegség ugyanaz volt. A szívemben.
Szóval így telnek a nappalok s éjszakák. Már azt is tudjuk, hogy kisleány lesz. Jaj, remélem az édesapjára üt, s csodás barna bőrű, göndör hajú olaszos csibész mosolyú kis angyalka lesz. De igazaból nem is emiatt vagyok izgatott. Annyira kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz a kis személyisége, mivvé fog alakulni, hogy fejlődik. Annyira csodás az emberi lét, így, ennyire közelről megfigyelni, együtt nővekedni csak a saját gyermekével tud az ember. S ez egy hihetetlen ajándék. Izgatottan várom, picit készülök, olvasom, de nem viszem túlzásba. Szerencsére vannak körülöttem, számomra tiszteletre méltó s segítőkész anyuka barátok, akiktől bármikor kérdezhetek, beszélhetek.
A nagy részét az ösztöneimre bízom. Nincs ideálom, elképzelt gyermekmintám, hogy mivvé kellene vállnia ennek a gyermeknek. Hiszem, hogy kellő szeretettel azzá vál, aki lenni akar. Még ha nehéz is lesz, emellől nem hiszem, hogy elállok. Nem kell neki senkivé vállnia, mert számomra már most a Minden.
Ennél a pár évvel ezelőtti londoni kiállításon szereplő egyszerű kivilágított szónál jobban nem tudom megfogalmazni, mennyire fontos jelentőséggel bírnak az anyák.

Nemes egyszerűséggel, csak annyi...

Mindenki gondoljon bele azt, amit szeretne, de számomra sokat segített. S segít. Hagyjuk is el most ezt a témát.

Rég írtam, révén picit elfoglalt voltam. Két hányás között próbál-
tam magam összekaparni, s még dolgozom is, de csak részmunka-
időben, így hihetlen sok időm marad.
Először fura is volt, mert az ember mindig sír, hogy erre meg arra nincs ideje, s mikor rászakad a nagyvilág, akkor azt sem tudja mihez kapjon, így én kb. hetekig pihentem, aludtam, olvastam, kedvenc filmeket néztem, semmi igazán értelmeset.
Most azért már jobban beosztom az időmet. Rengeteget főzöm, sütök, mint pl. ma is. Ezt a nagyon finom almás pitét, hozzá barackos, almás citromos homoktövís szirupos csodaitalt.

Nem tudom, hogy tudjátok e, de a homoktövis minden formája (tea, szirup, lekvár) csodás szer.
Nálunk a családban sajnos van allergiában szenvedő alany, s mióta belekeverem a gyümölcs-zöldség italokba, azóta látványosan javultak a tünetei. Egyébként kúraszerűen tavasszal s ősszel egy egy kanállal reggelenként bátran lehet fogyasztani. Elűzi még a legvagányabb betegségeket is. A szirupnak nincs olyan fényes íze, picit kesernyés, mint a legtöbb bogyós gyümölcs. De pl. ebben az italban észre sem lehet venni, s csodásan épít, szépít kívül, belül.

Egy igaz Weöres Sándor idézettel zárom most soraim, de hamarosan jelentkezem.

"Az ember azért szerencsétlen,
 mert nem azonos saját mélyével.

 Azért tudatlan az ember,
 mert összecseréli magát a tüneményekkel. "

Squirrel kontra Bambi

Ez a nyar is elrepult. Unalmas is lett volna, ha nem lett volna benne legalabb egy koltozes, hat akadt ez is. Bar ugy tunik ebbe a lakasba hosszabb idore rendezkedunk be. A hatam kozepere nem kivantam, epp hogy kihult a fenekem alatt a London-Dusseldorf gyorsvonat, ugyan most orszagon s  a varoson belul, de koltozni kellett.
Azt mar talan emlitettem, hogy itt nem olyan egyszeru lakasra szert tenni. Joval kedvezobbek az arak, mint "Bozsi foldon", de sokkal tobb mindent kernek is hozza. Nem eleg ha az ember kitudja fizetni a kaukciot, fel kell mutatni sokszor tobb eves munkaviszonyt, kivel elunk, fizetjuk e az adot s jatszunk e valamilyen hangos hangszeren. Ilyen s ehhez hasonlo kerdesekre lehet szamitani, s ezek utan csuriba rakni kezunk, hogy a mienk legyen a kiszemelt lakas. Mi viszonylag hamar, egy het alatt megtalaltuk, lefoglaltuk s atvettuk uj kuckonk kulcsait. Ugy latszik atmentunk a nagyon szuk rostan. Viszont az uj lakas szepul, aminek nagyon nagyon orul lelkem. Itt mar festettunk falakat, a konyhat nekunk kellett teljesen beepiteni. Nagy munka volt, s meg az folyamatosan, mert mindent magunk csinalunk, de nem panaszkodom. Otthon epitesben jo vagyok. S mar nagyon vagytam ra. Itt egy picit megnyugodhatunk.
Valtozas nincsen sok. Ha azt le nem szamitjuk, hogy ujra bekoszontott az osz. Szep nagyon. Ha csak egy par oracskara is, de delutan mindig kisut a nap s csodas szinekre lehet talalni.
S ujabb szenvedelyunk is akadt. Ugy ahogy Londonban egyszer sem hagytuk ki a szinte minden parkban megtalalhato mokusok eteteset, ugye emlekeztek, mi nagyon is...

itt is kedves baratokra leltunk. Nezzetek csak:

Bambik!!!! Hat nem aranyosak, s milyen szelidek. Nem is gondoltam volna. Odajonnek hozzad, persze csak ha megfelelo taplalekkal vagy felszerelkezve, ami az O esetukben is ugyancsak a jolbevalt mogyoro. Nagyon elveztuk, hogy a kozelukben lehettunk. S egy csodalatos vadas parkot fedeztunk fel itt, a varostol valoban egyaltalan nem messze.

Ilyen s hasonlo bekessegben telnek a nappalok s ejszakak. Azt hiszem, ennel tobb nem is kell a mai napra.
Vigyazzatok egymasra.
Szeretettel!

Bread, bread, bread!

Just unbelievable! My first bread! Made by me! With my tiny fingers...Such a beautiful piece of art! Ohhh my....I just love it! What do you think guys? Ahhhhhh I"m in the state of happiness...and it feels soooooooooooooooooo gooooooood!!!!! Boun Appetito!

Believe in Good

Velemenyem szerint ez egy nagyon szep s ertekes video. Mindenki csak tanulhat belole.

https://www.youtube.com/watch?v=8_GWPEKY_jk


Ez pedig egy rajzom, nem vagyok muvesz, nezzetek el nekem, csak meg szerettem volna valahogy orokiteni egy pillanatot, amit igazabol rajtam kivul senki sem erthet, meg az sem igazan, aki ott volt mellettem... Roviden. A tortenet.  Hogy ne ertsetek felre, abszolut nem 18-as karikaval ellatott pornografiarol van szo, hah miert is nem, tudom en :), mindinkabb egy nagyon ertekes, mely s igaz pillanatrol, amit oszinte szivvel kivanok Mindenkinek, hogy eljen at, s ha atelte, akkor tudja mirol beszelek, ha nem akkor pedig addig ne adja fel, amig meg nem talalja, mert ez (is) az Elet ertelme. Szerintem...

Megpedig egyik borus delutanon szokasos lelket-testet gyogyito forro furdomon vettem reszt amikor is varatlanul mellem telepedett az az Ember, aki mellesleg mellettem el egy ideje. Azt tudni kell rolam, hogy nem nagyon, vagyis szinte soha nem engedek senkit a furdokadba, ez valami agypattanas a fejemben tudom, de valamiert olyan ez, mint amikor senki mas nem ehet a kedvenc kanaladdal, vagy nem veheti fel a polodat, amit gyerekkorod ota hordasz. Egyszeruen akkor tudok igazan relaxalni, csendben lenni, ha egyedul vagyok a kadban, ami fontos nekem. Hat egyszercsak ott termett, s bizonyosan nem orult annak a kifacsart mosolynak, amit kapott tolem, leven, hogy elso mondatom az volt, hogy nincs eleg hely kettonknek ebben a kadban. Hat bizonyos az is, hogy mar megszokhatta fokapofam, igy csak ott termett mellettem, s valoban nem volt eleg hely, igy muszaj volt valami olyan poziciot talalni, hogy mindenkinek jo legyen, s igy tortent, hogy egyszercsak abszolut nem vart csodabeli bekesseg keritett hatalmaba. A hatamon probaltam a vizen lebegve ellazulni, s helyhiany miatt a labam az elottem ulo Ember valan nyugodott, s O a fejet ket terdem koze tamasztva behunyt szemmel pihent. S egyszercsak a csendben, a fulem a vizalatt eletem legszebb koncertjet hallgatta. Egyik kedvencem, a vizen fekve a sajat szivdobogasom hallgatni. Minden mas, a kivulrol jovo hangok eltompulnak, s jobbara csak a sajat szivem dobbanasat hallom. Probaljatok ki, abszolut nyero relaxacios dolog.
De itt, ebben a csendben, a terdemen nyugvo testbol a labamon keresztul egy masik hangot kezdtem eszlelni. Ez pedig a masik lelek dobbanasa volt. Felvaltva kovettek egymast, szep, kiegyensulyozott utemben. Minden kizarult, csak a ket utem, a MI maradt. S ebben a csendben, ebben az igaz, oszinte pillanatban ugy ereztem, orokre benne tudnek maradni. Meg soha nem tapasztalt intimitas, erzelem, s egy teljesen mas ertelemben vett szabadsag volt reszesem. Leirni nem lehet szavakkal...tokeletes pillanat volt, s igy orzom meg magamban, csendesen...

Vintage csendesen

Nagyon szeretem a vintage stilus minden formajat. Ha nagy leszek s sok penzem lesz, akkor biztosan fogok beszerezni egy kozepes nagysagu hazacskat (nem kell orias, azt sokaig tartana kicsinositani s ugye a lakas van ertunk nem mi erte elv szerint gondolkodunk...:) ). Ami fontos, hogy legyen nagy verandaja s elotte, mellette, hatul kert. Orias konyhaja lesz, sok sok hellyel, hogy mindig legyen hova pakolni, szuper fozos cucokkal, hogy Agika kedve szerint fozocskezzen. Lesz hozza aranyos konyhakert, hogy mindig legyen friss zoldseg az asztalon, s persze ami a legfontosabb, egy hatalmas asztal, sok sok kulonbozo fajtaju szekkel s persze ne felejtsuk el, hogy ebben a vilagban lesz legalabb 5 gyermekem, hogy az asztal mellett mindig legyen egy kis apro szoszmotoles. Jo kis terv ugye?
Addig is mig nem nyerem meg a lotto 5-ost, addig ugy gondoltam, rakeszulok. A minap volt szerencsem hazafele tarto setam soran egy maganyosan allo, az utcara kidobott bizony, rondacska piros szekkel talalkozni. Hat...leven hogy egyedul voltam, igy a dontes csakis az en kezemben :), hat megfogtam, s hazacipeltem a szeket. A kozeli szupermarket akcios tavaszi kinalatabol beszereztem egy kezdoknek javasolt barkacscsomagot. (ecsetek, smirglik, szivacsok talalhatoak benne) A sarki kis haztartasi boltban vettem egy olajzold s egy normal, feher fafesteket. Szabadnapomon felszereltem mini barkacsallomasom nem mashol, mint az erkelyen. Leven, hogy nalunk mostansag 18-21 C uralkodik, igy napsutesben, radiot hallgatva nekifogtam munkalatomnak.
Eloszor lecsiszoltam a szeket, sajnos a piros festeket nem sikerult teljesen eltuntetni, ehhez be kell szereznem egy kezi csiszologepet. Mivel jo allapotban volt a szek, s igazabol ez az elso probalkozasom, igy elsosorban csupan kivancsi voltam, hogy mit sikerult kihozni belole, igy nem alapoztam le, nem volt ra szukseg. Lefestettem eloszor az olajzold festekkel. A probalkozasok nagyon jok arra, felteve ha nem vagyunk szakertok festek temaban, hogy kiselejtezzuk a nem igazan jol mukodo festek markakat az igazan jol dolgozokkal. Az olajzold markaju festek csodasan dolgozott a kezeim alatt. Roppant hamar meg is szaradt, varva a kovetkezo reteget, ami az egyszeru feher volt.
Ez a festek mar kicsit razos volt, nem akart rendesen tapadni, s ragadt, nehezen - nagyon nehezen - szaradt. (megjegyeztuk, nem vesszuk tobbet) Egy napos szaradas utan nekilattam a verejtekes munkanak. Elkezdtem visszacsiszolni a feher alatti zold festeket. A szeleknel mondanom sem kell, hogy gyorsan ment a dolog, a sima feluletnel kellt volna el igazan a gepi csiszolo, de legalabb a testedzes is megvolt.

Karom jol megnove, s bevallom mellem a buszkesegtol dagadva szemlelte eme eredmenyt:

Hat nem csodas? Ennek hatasara teljesen beindult kreativ fantaziam. A szomszedos utcaban ugyanis talalhato egy hasznalt butorkereskedes. Nagyon sok jo kis butort lehet igazan kedvezo aron beszerezni. Itt szokas, hogy amire nincs szukseguk az embereknek, azt vagy kiteszik az utcara, barki elviheti, vagy pedig beviszik ezekbe a kereskedesekbe ajandekkent, s a bolt abszolut kedvezo aron, minimalis osszegert adja el azon emberkeknek, akik nem tudnak draga butorokat venni, vagy eppen pont hasznalt butorokat keresnek, mint pl. en. Raleltem 3 kis mini retro stilusu asztalkara, amit mindossze osszesen 10 euroert meg is vasaroltam. Hazacipeltem oket, s nekilattam masodik munkamnak a korabbihoz hasonloan, csak itt, mivel nem kellett eltuntetni a csunya piros szint, csupan egyszer festettem le feherrel a butort, s csiszoltam vissza nagyon finoman, mig az eredeti fa ki nem buggyant. S lam, lett egy szep vintage asztalkam:

S Agika ha beindul nem tud leallni. Mindig is szerettem fotozni, ezzel nem is volt soha gond. Altalaban kezemben a geppel bandukolok barmerre is visz az utam. Szeretem nagyon, bar az is igaz, hogy a legjobb kepeket gep nelkul, a fejemben orzom...de ez egy masik story. Viszont mindig is szerettem volna ellesni a Photoshop program titkat. Egy ideje otthon tanulhato program segitsegevel baratkozom vele, s annyira elvezem. Persze tul kellett ragnom magam az elso par oras szaraz anyagon, de mikor az emberlanya elkezdi igazan szeretni, amit csinal, hat az valami felemelo elmeny. (pl. a piros szekes kepet, ugy sikerult lefotoznom, hogy lemaradt az egyik lab fele...van ilyen...hat kijavitottam...:) )
Ne ertsetek felre kerlek, nem nagysagomat szeretnem a vilagba orditani, mindinkabb csak arra szeretnelek benneteket osztonozni, hogy alkotni, kreativnak lenni nagyon jo erzes. S nem kell muvesznek lenni, abszolut nem. Egy finoman elkeszitett vacsora is alkotas. Sot. A legjobb. Csak nem ugy kell ra gondolni, hogy na mar megint mit kell foznom. S ha nincs penzunk draga tanfolyamokra, ma mar szinte mindent el lehet otthon is sajatitani, csak akarni kell. S elkezdeni. Mert pl. ez a Photoshop oktatoi program kb. 3 eve ott csucsul a gepemen. Egyszer elkezdtem, de unalmasnak talaltam az elejet, s mivel turelmetlen voltam, abbahagytam. S milyen buta voltam. Nem is gondoltam, hogy ennyi valodi oromet szerez. Annyira de annyira mas ugy megnyitni egy kepet, hogy csak en s a program tudja, hogy egy-egy kepen volt, hogy fel orakat is elszoszmotoltem s ez egy fajta cinkos kapcsolat a vàgy s megvalosulas kozott nem massal, mint sajat magunkkal.
No ez teszi igazan ertekesse ezt az egeszet. Ez az, amit penzzel nem lehet megvenni. Tiszta szivbol kivanom nektek, hogy minden egyes nap talaljatok meg alkoto eneteket, s eljetek is vele. Barmi legyen is az, barmilyen aprosagnak tuno dolog is, mert higyjetek el, a vegen mindig oriasi ajandekka valik!

Fogalmam sincs milyen cimet adjak...

Birtokolni! Enyem, tied!  Felejtsuk mar el ezt az egeszet.
Van ez a dal. Elsosorban azert (is) szeretnem ha meghallgatnatok, mert sokakban rossz nev ugrik be elsore, mikor meghallja. Hallgassatok csak, s legfokeppen arra figyeljetek most, amit a legeslegelejen mond:

http://www.youtube.com/watch?v=Vq8gIQ41wgA

Ennyi. Mennyira igaz amit mond. Atvitt ertelemben. Is. Azt mondom szeretlek, s te boldog leszel, pedig fogalmad sincs mit erzek valojaban. Meg a gyokereit sem tudod megfogalmazni, hogy mi megy bennem vegbe. Azt kialtom faj, s rohansz hozzam, hogy segits, pedig nem is tudod igazan mire van szuksegem. Szavak, melyeket vagy mi krealtunk vagy csak jo szokaskent atvettunk masoktol.
Erzesekkel egyutt.
Pedig mennyire egyszeru lenne, ha valaki azt mondja, hogy szeretlek, nem mondunk ra semmit. S mi magunk sem varunk semmi valaszt, mert akkor egyaltalan miert mondtuk. Akkor az mar kerdes lenne nem. Szeretsz? Pfujj... szanalmas. Pedig hanyszor kerdeztem en is...pfujj de szanalmas voltam.
Ha azt erezzuk, hogy mondani kell akkor mondjuk, s kesz. Be van fejezve. En boldogan elvagyok a magam kis alkotta erzesvilagomban, reszegen vagy kevesbe rolad almodozva, s te minden komment nelkul elfogadod s eled a magad vilagat. Ennyi. Ugye milyen szaraznak hangzik? Pedig sokkal egyszerubb lenne a vilag, ha nem lennenek elvarasok, a masik birtoklasa, iranyitasa. Csakis elfogadasa. S mennyire jo lenne ha csak negyedannyira is tudnank ertekelni amink van, mint ketszer annyira erosen vagyni arra ami mar reg a mienk?
Ertsuk meg mar vegre, hogy nem kellenek hisztik, nem kell mindig valami, hogy boldogok legyunk. Minden bennunk van, nem kell hozza okos telefon, meg draga holmi. Ha megszunnenek a vagyaink akkor eszrevennenk, hogy mindenunk megvan.
Valoszinuleg van aki nem erti, mirol beszelek. Mit mondjak. Volt amikor en sem ertettem. Mondhatnam, nem az en hibam volt, mert, nem tanitottak meg. De ez nem igaz. Mindenert csakis mi vagyunk a felelosek. Senki mas. Aki mast vagy masokat okol az gyenge. S nem a sajat eletet eli.
S igen. Onzo modon elvezem. S aki ugy erzi, hogy velem egyutt elvezi, az gyorsan hagyja abba...no nem azert mert nem teheti, hanem azert mert ez nem az ove...ez csak az enyem, s senki mas igazan nem ertheti...

Januari filmek csak ugy..

Ugy elment ez a franya januar, hogy eszre sem vettem. Pedig altalaban mindig ettol felunk a legjobban, hogy hosszu, s borus s unalmas. Nekem jobbara munkaval s sok pihenessel telt. Minosegi pihenessel. Bar lustalkodtam is (nem is keveset), de sikerelmenyekre tettem szert kedvenc idotoltesem, a fozes teruleten is, olvastam sokat is, s a legjobb amit szeretek, filmeket bambultam. Imadom oket. Mindenfelet szeretek, csak legyen egy kis ertelme. Bar meg a bumm-bummos filmekben is tudok valami fenyt talalni, meg ha olykor kaparni is kell, de legyen szomoru, vidam, igazi vagy elkepzelt, annal nincs jobb, mint a kepernyo ele bekucorodni s masfel-ketorara almodozni egy piciket.
Annyi van, amit szivesen ajanlanek, de most inkabb az utobbi kettot emlitem, melynek mindegyikenek Tom Hanks volt a foszereploje. Ismerjuk ot a legtobben a Forrest Gump-bol, de rengeteg filmben nyujtott jo vagy kevesbe jo alakitast, azt mindenki maga donti el. Nekem semmi kulonoset nem nyujt, szeretem a hangjat (az eredetit, abszolut nem sznobsagbol, de en mindig is torekedtem arra, hogy eredeti nyelven nezzem a filmeket, mert nekem igy ad igazi ertekelheto egeszet, most hogy vegre ertem is mit beszelnek kulon oromet is okoz...:) ).
A ket legutobbi film, amit lattam tole, mindketto valos torteneten alapul, a sokat reklamozott Captain Phillips dramai s egyben nagyon szomoru s felkavaro tortenete elgondolkodtatott. Baratunk egy amerikai elelmet s segelycsomagokat szallito tengerhajon kapitany, celja eljutni del-Afrika partjaihoz, de utjukat szegik a Szomaliai kalozok. A filmben minden korites nelkul, szinte dokumfilmszeruen jutunk egyik esemenybol a masikba, s a film vegere sajnalattal vegyult szomorusag fog el bennunket az ugyan abszolut hidegverrel gyilkolt kalozok irant. Mert ezek lehetnek tenyek. S teny, a nyilt tenger kozepen kirabolni, embereleteket elvenni par ezer dollarert kepes emberekrol van szo, akik hosszu evek soran valtak azokka, akik most. Akik korabban halaszattal kerestek a kenyeruket, de ma mar nincs mit halaszniuk, mert a fejlett technikaval rendelkezo nyugati emberek a halakkal egyutt nem csak az elelmet halasztak ki eloluk, hanem a jovojuket is. Mereg, s keseruseg vegyul az emberben. Van e jogunk ebbe beleszolni? S mit gondoljunk eztan egy egy jocselekedet ala bujtatott segelyhullammal? Ha nem tettek volna tonkre amit ezek az emberek felepitettek, akkor nem lenne szukseg segitsegre...de lehet hogy ez ennel bonyolultabb, mindenesetre nem konnyu. Helyretenni a dolgokat. Mert mara csak a keserug, s a harag maradt. Mindket felben. S abban sem vagyok biztos, hogy helyre akarjak e tenni, akik erre felhatalmazottak, vagy meg nagyobb kaoszt krealni, s jo ugy alnev alatt jogosan letarolni ami meg fennmaradt...mindenesetre alazattal tartozom azon emberek fele, akik politikai hovatartozastol fuggetlenul "csak" teszik a dolgukat. Kapitanyok, vagy ket kezi munkasok pl. egy ilyen tengeri hajon. Reggel felkelnek, s jo esetben par nap mulva hazaternek csaladjukhoz. S talan fel sem fogjak, mennyi veszedelemnek tettek ki magukat egy egy 8 oras munkanap alatt. Ehhez kepest mit nekem kavefozes, dalolva s vigan megyek utamra minden reggel...
A tengeri kapitanyos film utan megneztem a valoban sokkolo Extremely Loud & Incerdibly Close c. dramat, ami bevallom megrikatott...bruuuhihihihhihihhohoooohuhuhu Be kell valljam a fiu szerepeben jatszo Thomas Horn nagyot alakitott. A 9 eves kisfiu elvesziti edesapjat abban a bizonyos szeptember 11-i tortenesben...igen. De nem egy feher lapra irt dramat lathatunk, hanem egy valoban minden perceben izgalmas mondhatnam kalandfilmet is. Kulonleges az apa-fiu kapcsolat, de meg kulonlegesebb az anya-fiu kapcsolat. (jaj nagyon szep az a jelenet amikor Sandra Bullock - o viszont nagy kedvenc!!! imadom - egy lepessel a fia elott probalja bebiztositani s vedelmezni fia kalandos utjat, s minderrol a fiu semmit sem tud, sot ezidejetajt kimondottan nem-szereti az edesanyjat, jaj gyonyoru)
Benne van a fajdalom, a kuzdelem, az aggodalom, a soha nem feladas, a felnottevalas, az elengedes de legfokeppen a szeretet. Zsebkedoket elo, mert en bizony homalyosan lattam a felgordulo betuket a vegen...
Vigyazzatok egymasra de legfokepp magatokra!

Love is where You are...

Ma teljesen veletlenul megtalalt ez a dal. Egy nagyon kedves film betetdala (is) s akkor talan meg nem ertettem teljesen a szoveget, a jelenteset, ma mar konnyebben megy.
Mind minden mas.

Elmult ez az ev is. Egyet alszunk s itt az uj Ujev. Minden mas s minden ugyanolyan. Bevallom oszinten, az "olasz ut" ota nem nagyon tertem meg magamhoz. Annyira szep volt, s sok volt egyben, hogy meg sokaig abbol toltekezem az bizonyos.
Nem is tudok nagyon nem ragondolni, hiszen ha csak kisetalok a konyhaba, szinten minden pontbol ramkacsint. Az asztalon az osok kertjebol szuretelt s otthon erlelt olivabogyo var, a hutot kinyitva tobb kilos sajt ordit ram. Ellattak minket rendesen. Tobb uveg hazi paradicsonykeszitmeny sorakozik a polcokon, melybol annyira de annyira mas elkesziteni a tesztakhoz valo szoszt. Imadom. Hat kell ennel tobb, de most komolyan...?
A karacsonyfa meg ezen a 7en marad, de utana eldugom. Jovore. Amennyire szeretem a varakozast, annyira gyorsan veget is vetek neki, ha mar nincs itt az ido. Mert most meg elkezdtem varni a tavaszt.
A napsugar meleget, a viragokat, a szineket, magat az Eletet. Szeretettel gondolok ratok, s oszinte szivvel kivanok minden jot nektek az UjEvre, de legfokepp egeszseget, sok sok nevetest s nyugalmat, bekesseget. Szeressetek egymast, s tudjatok...mindjart itt a karacsony...:)

http://www.youtube.com/watch?v=GLEJAyYor9E

Italy trip...

Perugia - Florence - Verona - Switzerland - Germany

Aldott unnepeket! Merry Christmas!!!!

Boldog decembert!

Aldott, bekes adventi keszulodest kivanok nektek ezzel a kicsit csorba, kicsit tepett, de tiszta szivbol keszult adventi naptarral!
Szeretettel gondolok ratok!

Every kid needs a champion!

Ugy ahogy nekem is szuksegem van neha kihivasokra, jobbara csak azokra :), igy ma megint a sutes, a szamomra kicsit nehezkesen mukodo mezore leptem...
De valoban nem birtam ki...olyan finom karacsonyi illat aramlik az egesz lakasban...eloszor is meg kellett sutnom a prototipusokat, mert hat hogy tudjam majd, hogy melyik lesz jo, s tudni kell vajon ugy fog kinezni, ahogy szerettem is volna...igy ma munkabol hazaterve finom jazz muzsika (nana hogy karacsonyi...) mellett meggyartottam ezeket a csodakat...meg van mit javitani rajta, de el kell arulnom, hogy nem csak jol neznek ki, de baromi finomak is...:))))) aprora daralt mogyoros, citromos krem van kozibuk preselve, s finomra vagott mandula ekeskedik a tetejukon...hm...what can I say...They are perfect!!!!

Egyebkent minden keszen all az adventi idoszakra. A nemetek azert ertik a dolgukat...szinte minden kisebb-nagyobb teren karacsonyi bodega all termeszetesen forralt borral minden kis kutyuvel, amit ilyenkor lehet az ilyen helyeken vasarolni. Mar csak a havazas hianyzik...:) Amig pedig az aldott feher lepelre varunk, hallgassatok meg ezt a holgyemenyt...Mindenkinek szeretettel ajanlom, s oszinten kivanom mindenki eletebe, hogy ilyen s hasonlo anyatermeszetbol megaldott os-tanitokkal talalkozzanak csak is eletuk folyaman...Tudom keves van beloluk, ezert becsuljuk is meg oket!!!!S ne felejtsetek: "I am somebody. I was somebody when I came. I will be a better somobody when I will leave!" No ezt kene minden gyerek fejebe vesni, s nem lenne itt hiba egy sem!


http://www.ted.com/talks/rita_pierson_every_kid_needs_a_champion.html

Mushrooms :) or nuggets :(

Most mar tenyleg hamarosan itt a karacsony. Nem birtam ki...:) A mult heten elbandukoltam a kozeli - mindenki tudja melyik eszaki lakberendezesi aruhazba  (IKEA) - s minden total karacsonyi arban uszott igy en is amint hazaertem feltettem egy egosort, meg kicsereltem a gyertyak tartoit arra a csodas borvorosre. Imadom ezt a szint. Az alvoszoba kezd nagyon otthonos lenni. Az elejen problemaim voltak azzal, hogy a lakas total ures volt, mikor atvettuk a kulcsokat, s ugyan vettunk bele szukseges dolgokat mint agy, asztal blabla... de valahogy nem ereztem otthonosnak. De aztan beindult Agika. Ugy mint ahogy kis budapesti lakaskamban, itt is keves penzbol kezd igazi melegseg koltozni ebbe a lakasba. Ebben a szobaban minden kek, barna s szep karacsonyi piros. Van egy szep nagy erkelyunk, ahol jelenleg Jack, a kifaragott tok eli hosi halalat...jaj de borzalmasan nez ki szegeny. Elkezdett osszeaszalodni, szemekorul megjelentek az oregsegi foltok penesz formajaban...igy kitettem a szuret a hidegre, de szerintem ma leviszem a kukaba. Mar csak egy szep kis fat kell beszereznem, termeszetesen nem igazit, mert nem szeretnek kivagni egy elolenyt sem, meg ha csodas illata is van. Marad a mufenyo s a finom vanilias, fahejas, narancsos gyertyak tomkelege. Imadom. Komolyan. Egyszeruen nem tudok betelni az adventi idoszakkal. A fenyek, az illatok, az etelek, a sutemenyek, s maguk az emberek is csodas erzeseket fakasztanak belolem. S ez jo. Melto lezarasa ez a honap az egesz eves kuzdelemnek. Egyik nap neztem egy filmet, nem is az a lenyeg, hogy mi volt, csak egy szoszenet bennemaradt a fejemben. Valahogy igy hangzott:
" Most days of the year are unremarkable. They begin and they end with no lasting memories made in between. Most days have no impact on the course of a life..."
Alljunk meg egy pillanatra. S megdobbenunk, hogy valoban igy van. Szaladnak, rohannak a napok, evek, s talan egy-ket dolog, ami megmaradt bennunk. Kinek tobb, kinek kevesebb. S van amire jo emlekezni, s van amire nem. Esemenyek tortennek velunk akaratunktol fuggetlenul, s neha kontrolalva. En eppannyira szeretek sodrodni az arral, mint elni a kiszamithatosaggal. Egyik nelkul nem mukodik a masik. Az adventi idoszakban sodrodom, elek  a nappalok s ejszakak varatlan csodaival. S mit csinalok az ev osszes tobbi napjan? :)
Adventet keszitek a rendelkezesemre allo eszkozokbol. Kivul s belul. Mert minden lehetosegem megvan ra. Legalabbis probalkozom. Amig ezen a Foldon elek, addig bizonyosan...
No de valami remarkable...biztos vagyok, hogy sokan hallottatok, olvastatok vagy talan meg is neztetek eme videot, melyet Jamie Oliver pajtasom (birom az urget nagyon :) ) alkotott ama hires hamburger- lanccal kapcsolatban. Eloszor is nezzuk meg ezt a videot. Komolyan. Erdemes.

http://www.youtube.com/watch?v=S9B7im8aQjo

S ezzel ne ertsetek felre. Nem fogok kampanyba kezdeni azzal ami evek ota korulottunk van, s mindenki nagylany meg nagyfiu, hogy eldontse mit visz be a szervezetebe. Szamomra csak egy pont volt az i-re,  eddig sem ettem nagyon, eztan meg foleg nem fogok. Egyreszt azert sem, mert ugyan a kavezo reszlegeben dolgozom eme nagyvallaltnak, de abszolut latom, hogy s mikent keszulnek azok a szendvicsek. S nem vagyok feltetlenul buszke ra, hogy alkalmazott lehetek. De egyenlore ez van. Dolgozni kell valahol. De azert drukkoljatok egy kicsit nekem...beadtam a jelentkezesem s valaszra varok...kavekrol szol a tortenet ott is...de annyira mas!!!!! Addig is kezek csuriba s ne egyetek ilyen kajat sohaaaaaaaaaaaaaaaa!!!!!! (bocsanat, nem hagyhattam ki...)

Na ezt mar szeretem...nyamiiiii ... ez a ket pasi...imadom oket. S addig nem tavozom errol a Foldrol amig nem lesz nekem is olyan konyham, mint Jamie-nek... bellisimooooooooooooooooo!!!!

http://www.youtube.com/watch?v=6P7iCQmc2qo

Halloween

Nevezzuk Halloween napjanak, vagy Mindenszenteknek, teny, elsuhantunk oktober honap felett. Oktober. Mondani szoktam, hogy a kedvenc honapom. Benne rejlik az osz, a levelek szines kavalkadja, a hajnali csipos ebredes, a nekem legszebb szinben ragyogo deli napsutes, a delutanok rovidulese, az esti meleg gyertyafenyes lablogatasok, forro teak, s a szuletesnapom is. Igen. Megint egy evvel idosebb lettem. Igazan nem erzem. Soha nem is ereztem. Mit jelent idosebbnek lenni. Reggel felkelek s egy evvel tobbet mutat a szamologep. Ezek mind csak szamok. Tenyek. A teny pedig altalaban rideg, keseru s ezzel egyutt szomoru. Ha rajtam mulna nem is szamolnam. Viszont azt be kell vallanom, hogy nagyon jol esett a sok sok koszontes. Nagyon. S ezt igy is ertsetek. Olyan boldogga tettetek, csupan azzal az egy-egy mondattal, hogy en magam is meglepodtem. Igy ki lennek ehezve a jo szora? Torodesre? Szeretetre? Valoszinuleg. Bar nem panaszkodhatom. Szeretet vesz korul, de ez az ide-oda vandorlas megkarcol kicsit...
Gyengek vagyunk mi emberek, vagyunk a jo szora, mintha anelkul nem is lenne valos ami korul vesz minket. Pedig a legnagyobb erzelmek szavak nelkul elnek, lelegeznek. De persze van amit olykor-olykor ki kell mondani. Izlelgetni, s vigyazva gondozni. Ilyen pl. az otthon. Egyik kedvenc. Talan a legkedvesebb. Mert anelkul semmi nincs. Ha nincs otthonod, nincs melegseg a szivedben. S otthonnak nem egy nagy haznak, egy evek alatt felepitett korakasnak kell lennie. Az otthonnak benned kell lennie. Az otthont te magad epited, ott belul, korakasrol korakasra, porszemrol porszemre. Te kevered az alapot, s te hordod verejtektol gyongyozve a majteros vodrot. De megsugok valamit...otthont epiteni egyedul nem lehet. Az otthonhoz kellenek a tarsak, azok a lelkek akik szeretnek, akik aztan benned elnek tovabb, meg akkor is ha mar fizikailag nincsenek is melletted. Ez valoban egy csoda. S en ma igy gondolok azokra az emberekre, akik segitettek a bennem allo szilard varat felepiteni. Neha neha kiesett egy egy tegla, s tudom, meg ha faj is, meg sok ki fog...de az alap jo helyre lett lerakva. Nem mossa el sem eso, sem vihar, erheti egeto napsutes, s csontig ero fagy. Az alap mindig marad. S fogalmam sincs miert...csak erzem. Ott belul, ahol az otthonnak Lennie kell. Melegen tart, meg akkor is ha kezem mar csontta fazott...Hogy miert van ez igy?
Valoszinuleg odafent igy akartak. Ennyi a valasz, s nem tobb. S ezert orokke halas leszek. Egy picit melankolikus a hangulatom. Sok ember mar nincs mellettem, akik nagyon sokat adtak. Az emberi let nagyon rovid. S neha ugy erzem igazsagtalan. Meg ha tudom s probalom is elfogadni miletet. S halas vagyok minden percert amit itt tolthetek, veluk tolthettem. Amit kaptam toluk. Nagyon sokat. S gyarlo modon, oly sokszor elfelejtem. Pedig csak ezek fontosak ezen a vilagon. Semmi mas. S ezt kivanom nektek is. Hogy gondoljatok orommel elment szeretteitekre. Nevessetek. Meg akkor is ha faj. A halal csak egy allapot. Mar. Eget. Piszkosul. Tudom. Tudjatok. Hogy mi van utana nem tudom, s nem is akarom tudni. Hiszek a Teremtoben, s egy nalam sokkal erosebb halatomban, s eppen ezert tisztelettel s alazattal fordulok mindenhez, amit kaptam s kapok az Elettol. Legyen az egy melegito napsugar, vagy egy barati oleles. De nem szandekozom rovid foldi eletem napjait azzal tolteni, hogy a letem utani eletrol abrandozzam, kepzelodjem.
Szamtalan s mind megannyi embertarsammal talalkoztam, akik eletuk teljes, vagy javareszet azzal toltik, hogy zart szobaban arrol imadkozzanak, hogy majd a Menyorszagba keruljenek. S ne ertsetek felre. Tiszteletem nem szunt meg. De milyen jo lenne, ha csak talalnek egy olyan Szentmiset is, ahol nem arrol kellene hallgatnom, hogy mi lesz velem, ha mar nem leszek, s ezert kell elrebegnem minden reggel egy-egy imaszoveget, hanem arrol orditananak, hogy hogy tanuljunk meg elni, s ertekekkel, szellemi gazdagsaggal teli ELET-et elvezni. Megmutatnak az eltevedt lelkeknek, hogy milyen gyonyoru az elet. S ha a nappalaik valoban minosegi ertekkel lennenek telve, hiszem, hogy este, meg ha nem tudatosan is, de halat rebegnenek, mert ereznek a kulonbseget. S hagyjuk el, hogy mi lesz ha mar nem leszunk. Senki sem jatszhat Istent, mert csak egy van.
Teljesen megvagyok gyozodve arrol peldaul, hogy Jezus szeretett elni. Olvassatok el a Biblia ezen reszet, s nyilvanvalo lesz szamotokra is. Imadta azt, amit csinalt, mert teljes megyozodessel hitt benne. S ez a titok kulcsa. Hogy talalja meg mindenki s tegyen is meg erte mindent, meg ha vert izzad is, hogy mivelje is azt, amit igazan szeretne. Ha igy eled az eleted, akkor, ha menni kell, nem lesz kerdes benned. S ha ilyen emberek mennek el korulotted, akkor az egeszseges szomorusag, s emberi hianyerzeten kivul nem lehet egyeb benned. Szerencsesnek mondhatom magam. Nem egy ilyen lelek volt korulottem. S rajuk nem csak a mai napon emlekezem.




Ok orokke az otthonomban melegitenek...

Fall...

"...A legjobb módja, hogy megmutasd valakinek, mennyire szereted, nem az, ha valamit teszel érte, hanem az, ha hallgatsz rá..."

Oke, elismerem kicsit weird a multkori bejegyzesem utan ezzel kezdeni. De hat en orok "nem felado" vagyok s az is igaz, hogy ma megtalalt ez a mondat. Nagyon megfogott. Michael Card-tol szarmazik. Tole olvastam par evvel ezelott a Homokfirkak c. konyvet, erdemes atfurni magunkat rajta, sok bolcsesseg olvashato ki a sorokbol, s csak kepzeletunk szab hatart, hogy ebbol mit hasznositunk s alkalmazunk a sajat eletunkben.
De csak egy picit alljatok meg, s gondolkozzatok el, vajon nektek mit jelent ez az egy mondat...vannak e korulotted olyan emberek, akar egy is, akire igazan hallgatsz? Figyelsz? Egyaltalan mit jelent neked az, hogy figyelni? Nem olyan konnyu am...szerintem. En azt hittem egesz jo megfigyelo vagyok egeszen addig, amig nem talalkoztam egy nalam sokkal jobban hallgatoval. Ehhez az amugy nagyon egyszeru dologhoz rengeteg energia kell. Miert is? Mert teljesen felre kell tenni magadat. Ez nem rolad szol. Egyetlen egy percig sem. Hanem a masikrol. S erre valljuk be, nagyon ritkan  vagyunk kepesek. Felretenni magunkat, letunket, s csak egyszeruen csak a masikert, a masikkal, a masikban elni. Wow...most megborzongtam s vigyorgok mint a tejbetok. Mert ez olyan jo nem? Ha talaltal egy lelket, akiert kepes vagy? Aki kihozza ezt beloled? Ez ajandek. S ha meg nem talaltad meg, addig pedig tessek egy picit tudatosan figyelni a korulotted levo emberekre. Jokra, rosszakra. Hidd el, rengeteget fogsz tanulni toluk. De ehhez csend kell. Meg nyugalom. Benned. Amig ez nincs, ne is probalkozz, csunya eroltetett menet lesz. Egyebkent ez szerintem a meditacio egyik nagyon fontos eleme. Nekem. De ehhez az is szuksegeltetik, hogy magaddal vegezz. Mert csak az tud odafigyelni a masikra aki elengedte mar onmagat...no feldobtam a lecket ugye? :)
Egyebkent ahogy a bejegyzesem cimeben is utaltam, itt van az osz itt van ujra. A fenti kepek reggel nappalim ablakabol -ban keszultek. Bevallom, fozni imadok, tudok is. De sutni annal pocsekabban. Egeszen a tegnapi napig. Miert is? Hat tortenetesen azert, mert a fozest en soha nem recept alapjan vegzem. Kreativan. Amit ugy gondolok jo lehet egymas mellett azt osszefozom-sutom, izles szerint fuszerezem s az esetek nagyon nagy tobbsegeben ures tanyer s jollakott buffik a jutalmam. Jo is ez. Meg mondjuk en inkabb "sos szaju" vagyok mint "edes", ezzel azt akartam mondani, hogy ketszer nyulok egy falat zsiros kenyerert hagymaval mint egy darab sutiert, de idorol idore probalkozom. S mindig valami rosszul sul el. Eleg, vagy tul edes lesz vagy nem all ossze vagy csak egyszeruen nem jo az ize. Ettol csak egyeduli tiramisum a kivetel, de azt ugye nem kell sutni csak osszekeverni erzessel s zsipsz zsupsz. No de rajottem, hogy miert is van ez...hat azert az eg szerelmere mert itt sem szamoltam ki az eloirt adagokat, csak ugy hozzaadtam lisztet, meg cukrot meg tobb vagy kevesebb tojast, hat jo hogy nem allt ossze. Mert utalom, ha megmondjak hogy mit kell beletenni. Hat tegnap megsutottem az elso igazi almas pitemet. Erot vettem magamon, s mindent kimertem. Vettem egy jo kis konyhai merleget, szuperul mutatja dekara pontosan mi mennyi. Osszekevertem, lereszeltem, (oke, raktam bele keseru csoki darabokat mert hat azert kellett valami ujitas is...:) ) s jelentem, mennyei lett. Most is azt majszolom, mar csak ketto szelet van. Olyan finom a tejes teammal...s az olvadt csokidarab a fahejas almaval...neha nem is olyan rossz betartani a szabalyokat...nem de bar??? Boldog, szepseges oszt!!! Lassan itt a tokfaragas idoszaka!!!!

Oszinte vallomas...

"...ha mennel a hideg szelben,
a reten at, a reten at,
rad adman kockas takarom,
oleljen at, oleljen at!
S ha korulzugna sors - vihar
remsegesen, remsegesen:
szivemben volna hazad,
oszd meg velem, oszd meg velem..."  /Robert Burns - Weores Sandor f. /

Egy evekkel ezelotti Nok Lapja Magazin bevezeto verse volt. Akkor kiteptem s az a kis papirfecni azota is naplom elso oldalan ficeg. Szeretem nagyon. Olyan belulrol szol. Megerint, simogat, betakar. Keruli a hangos szot. Akkoriban ugy emlekszem mas volt a gondolatomban. Ilyen az elet. Tobbszor is szeretunk. Biztos van aki csak egyszer szeret, ugy igazan, mint a mesekben, vagy a puncsos amerikai filmekben. A nagy O. Ne feljetek, nem fogom most feltenni a nagy (N A G Y) kerdest, vajon letezik e, mert bizony akkor hosszadalmas ertekezesbe bocsajtkozhatnank. En inkabb gondolom, hogy az elso "igazi" szerelem, mindig is artatlan szelidsegevel, az uj felfedezesenek s megtapasztalasanak varazsaval valoban kulonleges, utana semmi hozza sem hasonlithato. Mert ami utana jon, az lehet jobb, erosebb, szenvedelyesebb, tapasztaltabb vagy eppen borzalmasabb, de: egyszeruen csak M à S!
Azt hiszem en szerelmes tipus vagyok. Bele tudok szeretni egy konyvbe is akarcsak egy zenedarabba. Totalis extazisba tudok kerulni, ha valami szamomra uj, ertekes dolgot fedezek fel. Ez jobbara valami uj film, vagy zene vagy konyv vagy hely. Vagy egy uj sajt. Hm...szerintem sajtfuggo vagyok. Borzalmas. De komolyan. El tudok pusztitani tobb dkg (de tenyleg tobbet...mas helyeken mar kg nak nevezik...) s utana csodalkozom, hogy jeee ugy nezek ki mint egy tinedzser. Mert hogy tiszta ragya lesz a fejem tole...
Oke.  Unalmas dolgok. Tudom. Szemelyekbe is tudok szerelmes lenni akar egy-egy napra is. Akikkel aztan lehet soha nem is talalkozom, vagy csak egy kedves ismeros lesz beloluk. Szerelmes vagyok a barataimba is, az igaziakba, akik neha szavak nelkul is ertenek. Viszont nem vagyok biztos abban, hogy tudom mi az, valojaban szeretni. S szerintem ezen ti magatok sem fogtok nagyon meglepodni. Az igazak nem. Mert ok tudjak mirol beszelek.
Egyre jobban ugy erzem, hogy a parkapcsolat, vagy hazassag nevezzuk barminek, az egy dontes kerdese. Elhatarozom, hogy tudok emellett az ember mellett elni vagy sem. Juujjj tudom ez szornyen hangzik. Olyan, mintha bemennenk egy boltba, kivalasztanank a nekunk legjobban tetszo akarmit is, hazavinnek, elolvasnank a hasznalati utmutatot, jol megtanulnank s minden okes is. Azert nem igy van ez...de abban hiszek, hogy eletunk 99%-ban azon all, hogy mit hatarozunk el fejben. A maradek 1 pedig odafent dol el. Ahogy a kicsiny gyermek is rajon, ha nem sir, hisztizik, akkor kedvesebbek lesznek vele. S egy ido utan tudatos osztonbol ( tudom ez egy kicsit ellentmondasos szoosszetetel) teszi, ami jo neki. Aztan felnovunk s rajovunk, hogy micsoda szuper, onallo akarattal rendelkezunk, s senki nem mondja meg mit kell csinalni, az ut elottunk, ures, s csak mi gyalogolunk rajta egeszen addig amig fel nem tori az apro kavics a labunkat s zsupsz, egy kis dombra lecsucsulunk. S elgondolkozunk, hogy akarjuk e igy tovabbfolytatni ezt az Eletnek nevezett valamit.
En peldaul nem gyujtok ugy igazan semmit. Konyvem sok van, meg fenykepek, foleg masokrol, magamrol nagyon keves. Ami nem kell, gondolkozas nelkul kidobom. Hogy miert irom ezt? Neha felduhit, hogy eletek mennek el azzal, hogy penz utan, abrandok utan futunk. Bar valoszinuleg, ha nem lennenek ilyen emberek, akkor lehet en sem eszmelnek ra, hogy ez nekem nem kell, de szerintem tul sokan vannak. Penz, penz, penz. Aztan meg szerelem, mindig jobb s szebb. Aztan ugy is rajovunk, hogy a legelso volt a legszebb, s a legjobb. Murphy. A lenyeg, elegedetlen emberek. Sok elegedetlen ember. Ebben a helyzetben valoban ember legyen a talpan aki maskent akar elni. Meg ha bennunk is van a hajlam, nagy ero kell hozza. Konnyu elveszni ebben az aradatban. Az a fajta hit kell hozza, ami csak keveseknek adatik.
En nem tudom, hogy mi a szeretet. Evek ota, ahogy az angol mondja "pretending" vagyis szinlelem, hogy mi is lehet. Figyeltem kapcsolatokat, amiket szepnek s igaznak talaltam, s probaltam tanulni beloluk. De egyikuk sem tudott hasznalhato kezikonyvet adni, mert valami odabent hianyzik. Azt, hiszem ez valahol ott, a megszuletesnel elveszett. Feldmar Andras ir okosat errol, bar nem tudom, ferfi letere, hogy irhat arrol, hogy s mit keres s talal egy anya a csecsemojeben, bar gondolom mindinkabb, mint csecsemo mivoltabol szemlelte a dolgokat. Leven, hogy o is volt egyszer, s o is keresett valamit az anyjaban, s hogy megtalalta e, s mi megtalaltuk e, azt soha nem tudjuk meg.
En semmit nem kaptam. Ez a nagy helyzet. Sem szeretetet, sem gyuloletet. Regebben, sokszor ereztem haragot, hogy legalabb gyulolt volna az anyam, vagy vert volna vagy mit tom en. De nem tette. Mindenki massal igen, de velem nem. Teljes mertekben ignoralt, s ennek okara bevallom nem jottem ra. Olyan volt, mintha nem is leteztem volna szamara. Mint egy megturt butordarab, vagy kutya, bar meg az sem, mert a kerti csirkenek nagyobb erzelmi odaadast nyujtott, amikor levagta a nyakat, mint nekem. Barmit csinaltam, erzelem nelkul maradt. Igy nagyon koran megtanultam, hogy a tetteimert csak en vagyok a felelos. Ha valamire jutni akarok az eletben, akkor tanulnom kell az iskolaban, s igy tovabb. A tobbit nagyjabol tudjatok. Megtanultam mindent, ami erdekelt, s mivel baratok, fiuk nem kotottek le az idomet, igy minden energiamat azokra a dolgokra forditottam, amik orommel, elegedettseggel toltottek. De a szeretet hianyzott az eletembol. Mint os-alaperzelem, hianyzott-hianyzik belolem. Az anyam nem taplalta belem. Emlekszem, mielott kiutaztam Londonba, meglatogattam ot. Tobb, mint 10 ev utan lattuk egymast ujra. Szemtol szemben. Ugy fogadott, mint egy regi szomszedot, ismerost, akit lattunk nap mint nap, de fogalmunk sincs ki s micsoda. Beszelt magarol, a velt vagy valos nyomorarol, bevallom nem emlekszem. Kis videki lakaba belepve nem tudtam levenni szemem a falakrol, az iroasztalara kitett kepekrol. Melyek egyiken sem szerepeltem. Mielott leutaztam hozza, felhivtam az intezmenyt, ahol tartozkodott, s fel oran keresztul kellett magyarazkodnom, hogy ki is vagyok, mert nem tudtak, hogy letezem. Lanya??? A K...? nem az Agnes. Sajnalom, errol nem tudtunk. Hat igy van ez. O maga nem is magyarazkodott. Annyit mondott, mikor eszrevette, hogy csendben bamulom a kepeket, hogy "rolad nincsen egy se. Valoszinuleg mert nincs is szukseg ra."
Most ne hogy azt higyjetek, hogy depressziosan emlekezem. Nem. Csak szerettem volna, ha kicsit megertitek miert irom, hogy nem ismerem a szeretetet.
Jott az eletembe a "szerelem" is, de nem volt konnyu. Szeretni. Nem is sikerult. Megbuktam belole. Utana is. Meg jo parszor. Most nem tudom hol allok...az erzest mar nem keresem, mert tudom, hogy nincs. Amit nem ultettunk el, az nem gyokeredzik ki. Mar nem kesergek, hogy mi volt, mert ahogy jeleztem fentebb, rovid az elet ehhez. Nekem nem kell vagyon, s egyebek, en elni szeretek. De azt nagyon. S megtanultam, hogy hogy lehet ezt a helyzetet is elfogadni, s egyutt elni. Dontes kerdese ez is. Ez most tudom nagyon furan hangzik attol a leanyzotol, aki olyan szinesen s erzelmekkel telve lat egy sajtdarabot is. S az is lehet, hogy az Elet megvedett, mert ha tudnam, mi a szeretet, lehet egy pillanat alatt szetrobbannek s elparolognek a mindensegben. Nem tudom, s bevallom nem is erdekel.
S lehet kegyetlenul fog hangzani, de ugy ahogy megvalltam targyaktol, ugy valltam meg minden erzelmi tores nelkul emberektol is az eletemben. Bantani senkit nem allt szandekomban, s hiszem, hogy nem is tettem. De nem bantam meg semmit. Most viszont nagy dontes elott allok. Azt mar helyre hozni nem tudom ami velem tortent. De a jovobeli gyermekeim eletenek felelossege nagy sullyal nyomodik ram...merjem e...legyek e onzo...talaltam szamukra egy lelket, aki ugy tunik tudja, s erti is mi a szeretet. Leven, hogy en ezt nem tudom, igy megtanultam elegedetten elni mellette, s addig igy is lesz, amig o is igy szeretne. De vajon merhetem e...elinditani valaki(k)nek a sorsat, egy piciny leleket, amikor a kerdesekre egy nagy ures feketeseg bennem a valasz? Vagy merjek hinni a csodaban? Hogy egyutt, kozosen kepesek leszunk megtanulni, hogy mit is jelent ebben a felfordult vilagban valoban szeretni...

http://www.youtube.com/watch?v=ALttXQ-7BX0

London memories...

Szavak nelkul...koszonom!

http://www.youtube.com/watch?v=u1wf8zBeoqQ

Fish o filet

Eloszor is bocsanat, de nincsen - jelenleg - magyar billentyuzetem, azert nem hiszem, hogy problemat fog okozni kibogyoreszni (ahhh ez kezd tetszeni) szavaimat.
Jelentem, mai naptol dolgozom. Ahahahaha azt sem gondoltam volna, hogy magam korul kettot pordulve olyan boldogan rohanok ki abbol a bizonyos gyors etteremlancbol, ahova egyebkent, mint vasarlo csak nagy ritkan tevedek be. De most jelenleg ezt hozta, vagy dobta a sors...mindenesetre en boldog vagyok. Penteken kezdek hivatalosan. Mondjuk a fish o filet (ami amugy filet o fish csak en mondom igy) nagyon szeretem...nagyon is. :)
Egyebkent sokat gondolkozom (halljatok a dorgest mi...) mostanaban, hogy vannak, akik tanultak egy-egy szakmat, s abban dolgoznak eletuk vegeig. Jo nekik. Amennyiben szeretik s elegedettseggel tolti el oket mindennapi cselekedetuk. En valahogy soha nem vonzodtam igazan sokaig egy szakma irant sem. Szerettem en nagyon koran apolono is lenni, de aztan miutan rajottem, hogy irtozom a vertol, igy ugy dontottem meg se...Bolcs. Aztan szerettem volna tortenelem tanar is lenni, meg akartam igazi katona is lenni, haboruba menni, lovoldozni. Veszelyes esemenyeken resztvenni, aztan egy darabig kikottem egy-egy iroasztal mellettem s tologattam papirokat. Lediplomaztam. S mire a kezemben lett a papir jol elmentem pudingfoldre kavetfozni. Roviden ennyi. Kihagytam, hogy ehezo gyerekeket is akartam etetni Afrikaban. S Amerikaban farmon is szerettem volna elni meg egy darabig szineszno is szerettem volna lenni. Talan ez az egy amit hellyel kozzel, jol s rosszul de mindennap vegzem. Szineszkedes az elet. De komolyra forditva a szot, igazabol nekem mindegy, hogy hol vagyok, ha az a hol elegedette tesz. S ezt ersetek igy. Ez egy nagy ajandek. Amiert halas vagyok. Persze azert nekem is van limit-em. Ha nem varnak tolem tobbet, mint amit tudok adni, akkor tokeletesen elvagyok. Ledolgozom a napi 6-8 oramat, s utana senki nem keri szamon tolem, hogy mivel toltom az idomet. S hogy takarit az ember, vagy kavet foz, felfogas kerdese. Az operaban nem kerdezi meg senki, hogy mibol vettem a jegyemet. Buta emberek kategorizalnak. Bolcs ember buszke arra, amit csinal.
S a piszkos anyagiak. Valoszinuleg engem nem nagyon fogtok milliomoskent latni, mert nem is akarok az lenni. Nem allna jol. Viszont ha akarjuk mindig van. Persze konnyen beszelek, mert nekem se fiam se borjam. De ebbe most ne menjunk bele. Ez felelosseg kerdese. Mindenkinek annyit kell emelnie, amennyit elbir a hata. S ezt nagy felelosseggel kell megtenni. De ha igy teszi, akkor nem lehet gond. Mert akarhanyan is vannak, a hat soha nem fog megdolni...Hiszem, hogy ertettek gondolatom...hittel s szeretettel hegyeket lehet mozgatni, ahogy egy kedves cimboram mondta, s mily igaz. Csak a hitet s a szeretet kell megtalalnunk magunkban.
No de nagyroptu szavak el...hess...boldog oktobert! Imadom. Az en honapom. Az en szineim. Mostansag sokat setalok, kedvenc pajtasom lett a nordic walking botom. Szuper sport. Leven, hogy nem szeretek futni, probaltam mindenfelekepp de nem megy. S nem szeretek eroltetni semmit, hoskent bebizonyitani, hogy megy ez nekem, meg akkor is ha esetleg kozben megszeretnem. Jobban szeretem, ha valami az elejetol kezdve jo erzessel tolt el. No ez a sport az. Szuper. S ugy suhanok, sokszor gyorsabba, mint a futok, de ennek pont az a lenyege, hogy egyik labunknak mindig a talajon kell lenni. Nagyon gyors menetelest lehet elerni, ha az emberlanya helyesen hasznalja a testet s a botokat. A botok a sebesseg fokozasaban, s a testtartas helyes megleteben adnak segitseget. (bocsanat, ha nem vagyok szakszeru, a neten hasznos cikkeket lehet talalni ez ugyben) Egyenes derekkal, arccal elorenezve, helyes bemelegites utan mar rohatjuk is a koroket, vagy ahogy en teszem az erdoben-parkban az utat. Nem hallgatok zenet kozben, mert valahol ez egy mely koncentracio s meditacio is egyben. Bevallom a 15-20. perc kozeleben nem gondolok semmire csak elvezem a levelegot, a szineket, a testemet, ahogy egyutt mozog a termeszettel. Csodalatos erzes. S bizony, aki nincs hozzaszokva a rendszeres sporthoz, annak utana popsifajassal, karizom, hasizomlazzal kell szamolnia. A lab talan nem fog fajni, mert ha helyesen csinaltuk, akkor nem kell, hogy izomlaz legyen benne, de nekem az elso par alkalom utan legfokepp a karizmomban lett nagy vihar, de alakul ez. Mellette kis joga, kis pilates reggelenkent, s a test, szellem felfrissulve indul munkaba.


Nagyon szep oszunk van. S imadom a fekete teat tejjel...finom spekulatius kekszet majszolva melle...Boldog oktobert!

... kerdezted mar magadtol, hogy mire vagysz?
onnan belulrol...a szived legmelyerol...
csak onnan erdemes.
az szol hozzad tisztan, oszinten.
benne soha nem csalodsz!
en megkerdeztem.
valaszolt.
s kivanom neked az egyszeru melyseget.
hogy egy szelet kenyer, s edes alma eleg legyen.
s legyen kire varni oszi csipos ejszakan.
s kire  varunk atoleljen, szivbol, igazan.
Egyszeruseget. Nemesseget.
Semmi mast nem kivanok.
Amig megerted. Addig en mosolyogva kivarok...