Kisleanyom novekszik, mar olykor-olykor erzem macskakaparas szeru ficankolasait, most vagyok eppen felidoben.
Most komolyan, anyak, nok akik szultek, leanyok akikben volt vagy van pocaklako, most valoban aruljatok el, hogy mi ez a kenyszer bennem, hogy nekem 20 fore kell foznom, meg hogy eddig (hogy miert, csupan, mert komplett idiota voltam!) nem gondoltam, arra, hogy peldaul csalamadet rakjak el telire, vagy fozzek lekvart, most meg bongeszem az aruhazak reklamoldalait, hogy hol, mit lehet olcsobban jo minosegert kapni, s mar megyek is a kis kosarammal s vasarolok 5 kg sargabarackot. Mi van velem???Tiszta kis gondoskodo lettem.
Oke, falusi leany vagyok a javabol. Egeszen 15-16 eves koromig csupan abbol eltem, eltunk, amit a kertunk adott, s ez megfizethetetlen ajandek. Egeszen mostanaig kitart az erom, egeszsegem, bar tudom sokszor nem csak ettol fugg, de az bizonyos, hogy inkabb hasznalt, mint artott, hogy a kertbol teptem a soskat, s ettem a mindent, de tenyleg. Nem tudok olyan gyumolcsot, vagy zoldseget mondani, ami nem termett meg nagyi vagy a sajat kertunkben. Volt sajat disznonk, tyukok, egy idoben nyulak is, nagypapamnak meg lovai is voltak, bar arra en mar sajnos csak kepekrol emlekszem. Az en hatalmas, ket meteres, szoke, kek szemu nagypapam nagyon hamar elment az angyalokkal diskuralni, emleke a mai napig velem el. Sokat kaptam tole, s kesobb a nagyitol.
Mikor ettem en utoljara olyan finom fott gesztenyepuret, mint amit orakon at a sparhelten megfott nem is tudom hany literes labosbol pucoltam, kezemet sotetbarnara fogta a gesztenye heja, de hogy aztan a husdaralon ledaralt friss, gesztenyemassza milyen isteni volt? Vagy a dio, ami az udvaronkon allo hatalmas fan termett, s sorolhatnam, gondolom van akinek akad ilyen emleke, sot van akinek meg most is akad ilyen kertje...Ezen gazdalkodom en is. :) Hogy a kozeli jovoben nekem is legyen.
Emlekszem a kerti munka nem mindannyioknak volt orom, mikor kisebbek voltunk, de en imadtam. Elmondhatatlan, s semmi mashoz nem foghato erzese van annak, amikor hajnalban az emberleanya kimegy a meg harmatos kertbe, s felhuzza a meg foldtol saros sargarepat, kaposztat az aznapi leveshez, vagy kimegy a szolotokek koze kapalni, s a deli melegben jol leizzadva a kerti fapadon megeszi az elore csomagolt zsiroskenyeret egy jo nagy darab piros almaval. Valoszinuleg ezert is szeretem mostanaban Gardonyit vagy Fekete Istvant olvasni, mert novellaik, regenyeik visszavisznek egy regmult, s elfeledett szepkorba.
Nagyon szeretem a Gasztroangyal adasait is, melyet az Interneten is szerencsere nyomon lehet kovetni, ugyan nekem Marcsikam, a receptek neha nagyon bonyolultak, s nem azert, mert hiper-szuper dolgok kellenek hozza, hanem mert azok az egyszeru dolgok neha, mint kacsazsir vagy egy jo kis szalona nem mindig kaphato a kozeli arusnal. De azon vagyok, hogy egyre jobban felfedezzem kis varosom piacait, kozertjeit, s bizony azert itt is akad, a nemetek ugyan picit mas kulturaban gondolkoznak, de sok a kozos, igy aki akar, meg ha nem is olyan konnyen, mint mondjuk a pesti Vamhaz koruti piacon, de be lehet szerezni rengeteg jo kis alapanyagot. Mint pl. par hete viszonylag jo aron hozzajutottam par kg sargabarackhoz, s eletemben eloszor egyedul befoztem par uveg abszolut bio, ahogy mostansag mondjak, mert hogy tartositoszer nelkuli, nagyon keves cukor hozzaadasaval keszult csodas lekvart.
Itten van ni...nagyon finom lett, s vegre van cukor s zsele nelkuli edes masszat messze elkerulo csodas lekvarom, ami szuper lesz pl. a karacsonyi zserbo elkeszitesenel.
Tudom, szanalmas vagyok, de itt teljesen rossz ido van, esik s meg napsutes is csak heba hoba, igy az en eszem bizony mar az unnepeken jar, foleg, hogy ez lesz az utolso, hogy "egyedul" leszunk, bar itt megint elojon ez az "anya" dolog, mert teljesen maskent latom az Unnepeket. Nem akarok mar meghitt, kettesben eltoltott kedvenc filmeket nezos unnepnapokat, hanem ricsajjal teli, titokban ajandekokat eldugo, egyutt sutiket keszito, nagy asztalos, hangos, s oke, a vicces filmeket egyutt nezos par napra vagyom. Hat remelem, ez is hamar eljon. Most mar ertem valoban, miert mondja mindenki, az Unnep akkor igazan jo, ha van pici a csaladban. Valoban.
Imadok a konyhaban tevekenykedni, nekem az az ido, amit ott toltok, egyfajta meditacio. A kis laptomon megy Borbas Marcsi musora, van amit tizszer is megnezek, mert egyik felem a fozesre-sutesre koncentral, a masik pedig a musort hallgatja, mint pl. ma, amikor is megkivantam az aranygaluskat. Mondjatok meg oszinten, mikor ettetek utoljara igazi, kelt tesztas, dioban futtatott, vanilia sodos aranygaluskat? En szerintem a menzan utoljara, vagy amikor otthon keszitettek.
Imadom a kelt teszta minden formajat. Sutesben nem vagyok mester, bar mar javulok, de kelt tesztat minden mennyisegben, formaban kepes vagyok eloallitani.Imadom a dagasztast, ahogy eletre kell a teszta a kezem alatt s abbol ez lesz...Hat nem gyonyoruseg, nem a duplaja, a haromszorosa lett. S micsoda illata van. Aztan ugye neha kreativnak kell lenni, mert pl. ha eppen bepakoltam a mosogatogepbe, s nincsen meg egy apro pici labos se, hogy a vajat felmelegitsem, akkor ilyen s hasonlo helyzetekbe keveredek...S most tudom, Andi baratnom akinek a citromos tortaja meg mindig a szamban cseng biztosan fogja a fejet, vagy eppen Tukmama, kedvenc ex-anyosom (meg jo hogy a valodi nem tud magyarul olvasni :) ), aki mellesleg ugy lenditette at nekem a csalamade receptjet, hogy kisanyam, ha en meg tudtam csinalni, te is meg fogod, bar szerintem szuperul foz, isteni pl. a karacsonyi vadasa, amibol ugyan a 6 egyutt toltott alkalom soran egyszer sem ettem, mert hogy a 0. karacsonyon rosszul lettem, s a vadassra fogtam, amibol szerintem mar akkor nem ettem, hogy miert nem tudom...:))))) de biztos vagyok, hogy kinevetnek, mindannyian tapasztalt fozos baratneim, de hat a kenyszer sokszor ezt szuli:
Ez a vizforralo gozeben megolvasztott vaj. Ha valaki nem latna rendesen. De aztan amikor ilyen gyonyoruseg keletkezik belole, mint ez az aranygaluska sutes elott:
s sutes utan...(ez a kisebbik, csereptalban sutott)
Hat nem csodas, a vanilio sodot maris keszitem, de vartam leanyom edesapjara, hogy hazaerjen, mert az csak frissen finom...
Szoval ilyenek s ehhez hasonlo tortenesek vannak hazunk tajan. Azon se csodalkozzatok, ha egyik nap egy tehennel terek haza, s az erkelyre kiallitom. Ugy vagyom hazi sajtra, meg tejre, tejfolre. De szerencsere egy heten egyszer van itt a kozelben egy piac, ahova a kozelben lako gazdak hozzak fel portekajukat. Ez mindig idenyfuggo, de akinek van tehene, juhja, azokon a pultokon mindig lehet par finomsagra szert tenni.
Itt van az osz, legalabbis nalunk bizonyosan. Bar remelem a hetvege fele kisut a nap, s lehet jot kirandulni. Az en idoszakom kovetkezik. Ugyan szeretem a tavaszt, a nyarat, de az osz az en kedvenc idom. Vigyazzatok magatokra. Most megyek felolvasni. Ez egy nagyon regi hobbym, ne nezzetek kerlek bolondnak, de amikor egyedul eltem kis csepeli lakasomban, sokszor egy egy esti tea mellett fennhangon olvastam eppen ami a kezemugyeben volt. Bevallom, titkon vagytam arra, hogy legyen mellettem egy tars, vagy akar egy barat, akivel ezt megoszthatom, mert szerintem a hangos olvasasnak ereje van. Ugy gondolom ez abbol az idobol ragadt ilyen elesen belem, amikor kicsi voltam, s nyari vagy foleg teli esteken a nagymamam nyari konyhajanak nevezett kis helyisegeben, a sparhelt melege mellett vagy egyutt enekeltunk, vagy o meselt nekem, s kesobb, mikor rosszabbul latott, en olvastam fel neki. Volt, hogy egy eppen akkor olvasott kotelezobol, vagy eppen a Nok lapja mese rovatabol. Megfogadtam, akkor meg gyermekre nem gondolva, hogy ha megtalalom az Igazit, akkor bizony, ha nem is minden este, de sokszor fogunk egymas mellett ulve, egy jo pohar bor vagy tea, kakao mellett estenkent olvasni.
Hat mit hozott az Elet, nem magyar anyanyelvu "Igazit" sodort mellem, de higyjetek el ebben is van nagyon sok elsosorban kihivas, de szepseg is. Oszinten. Nem tudom, hogy valaha is erteni fogja, ha Jozsef Attilat olvasok neki, vagy eppen a kedvenc mesemet forditom. Az a szepseg, ami a magyar nyelvben benne rejlik, s ami engem minden egyes alkalommal, mint kisgyermeket a karacsonyi fa csodas pompaja magaval ragad, talan soha at nem adhato. Sokaig pl. elkepzelhetetlennek tartottam, hogy ne egy nyelvet beszeljek Eletem parjaval. De tudjatok, hogy ez teljesen mindegy? Megertettem, hogy ez a kifejezes, "egy nyelvet beszelni", teljesen mast jelent. Most, hogy a pocaklakomnak estenkent par percet hangosan olvasom, sokszor bejon o is, leul, letelepszik mellem, s fogalma sincs arrol, hogy eppen mirol szol az aznapi mese, de erzi, s tudja, hogy abban a pillanatban a vilag legboldogabb embere vagyok. S ennel tobbet nem is adhattam, nem is kaphatott. S mellesleg, most mar van egy szovetsegesem, a leanyom. Remelem, hogy ha majd itt lesz koztunk, akkor ugyanugy szeretni fogja hallgatni a hangom, amint olvasok neki, s lesz, amikor o fog nekem. Mert van ami nem valtozik, meg ha rohanunk is, s minden a modern vilagban rejlik. Ezeket a pillanatokat semmi s senki nem adhatja nekunk vissza, s erre barmi is erjen, mindig figyelni fogok. Figyeljetek ti is kerlek.
