Alma, tök meg minden együtt...

"Mert nem az igazság és bölcsesség csinálja a világtörténetet, hanem az akarat, a szenvedély és a vakmerőség.
És nem az okosság, szelídség és szorgalom szüli a műveltséget, hanem a szükség és nélkülözés."

A napokban kezdtem bele Eötvös Károly Balatoni utazás c. regényébe, s mindjárt a második vagy harmadik fejezet után megakadt a szemem ezen a pár soron. Hosszasan elgondolkoztam rajta, talán túl hosszassan is. Vitakoztam magamban vele, s ellenérveket hoztam fel, hogy miért is nem igaz, de sajnos (vagy nem) a végére arra jutottam, hogy Eötvös pajtásunknak igancsak jó szeme volt már jó pár evvel ezelőtt is.
Azt hiszem mindannyian figyelemmel kísérjük a napi történelmünket, van aki közvetlen az ablaka előtt bámulja jobbára értetlenül, hogy hova fajult vagy fog még ez a Világ. Azt hiszem nekem, nekünk sem kell sokáig várni, hogy ne csak hírekből s képekből értesüljünk a változásokról. Bejegyzésem nem a bevándorlókról vagy menekültekről fog szólni, mert én magam is válaszok nélkül s kérdésekkel telve állok az ügyhöz. Egyik szív-felem szörnyűlködik s keresi az elveszett emberi méltóságot, a másik ész-felem pedig picit elhalkulva, kétségbeesetten figyeli a történéseket. A lényeg, hogy sehogy sem jó ez így, senkinek nincs értelmes megoldása, s ez abszolut nem játék, vagy egy suhintással elintézendő dolog. Ez bármennyire is szeretnénk vagy sem, már itt van közöttünk, s ahelyett, hogy mérgelődnénk, mit kellett volna, afelől kellene az agyakat törni, hogy hogy lehet megoldani, hogy senki se sérüljön. Mindenesetre, én parányi porszem vagyok a gépezetben, így csak türelemmel tudok lenni. Szerintem most ennél többet nem lehet tenni. Nagy akciókra nem készülök, mert nem biztos, hogy el tudnék számolni a lelkiismeretemmel. S itt arra gondolok, hogy ha adni kell, akkor a szívem először talán annak a több száz éhező magyar családnak adna, aki nap, mint nap éhes gyomorral küldi az iskolába gyermekét. Szép az arckönyvre felrakott fotó, hogy voltunk Afrikában, s főztünk az útszéli vonulóknak. Ezt jobbára egyszer teszi meg az ember, felrakja az oldalára, bezsebel 100 like-ot, s máris jobban alszik. S az meg egyáltalán nem érdekli, hogy szomszéd Józsi bácsi hónapok óta nem evett tisztességesen. De! Senki ne értsen félre, nem bántani szeretnék. Csak valahol a logikát keresem, s nem lelem...maradjunk is ennyiben. Nekem már az is elég, ha csendben elelmélkedünk erről-arról.
De amennyire szeretek nagy dolgokról a fejemet fájlalni, annyira élvezem a mindennapi kis örömöket is. Például azt, hogy áldott állapotban lenni csodás dolog. Komolyan. Szerintem törvénybe kellene helyezni, hogy minden anyuka a harmadik vagy negyedik hónap után otthon maradhasson, ugyanis ez az az időszak, ami a leggyönyörübb a babavárásban, s annyira de annyira fontos, hogy az az anyuka valóban jól érezze magát. No persze nem a tespedt semmittevésre gondolok. Nekem szerintem még életemben nem volt ennyi szabadidőm, de nem is voltam oly fáradt sem! Egyszerűen annyi ötletem van, szárnyalok. Fogalmam sincs mit jelent unatkozni, a felét sem tudom elvégezni, amit kiterveltem. S már csak négy hónapom van hátra a találkozásig, s közben lesz tökfaragás is, s jön a Karácsony is, ne feledjétek! :-)
Olykor olykor olvasgatok a neten kismamáknak szóló írásokat, de mindig arra jutok, hogy bárcsak ne tettem volna. Vagy arról szól, hogy mit ne egyél, mit ne csinálj, aztán a másik totálisan az ellenkezőjét irja, igenis azt egyél s azt csináld. Én személy szerint, persze az orvos utasításait betartva arra jöttem rá, hogy az embernek az érzéseit kell követnie kellő mértékkel betartva. Amit megkíván egyen, ami örömmel tölti el igenis csinálja, csak mindig tartsa szeme előtt a babája s saját épségét. Én nagyon aktív vagyok, van hogy mondják, jaj hát állj meg a lépcsőn felfelé, hát hova rohansz, észre sem vettem. Vagy ne emeld meg ezt meg azt, ne állj székre, s így tovább. Nem mondom, hogy kötéltáncba kezdtem, de kellő óvatossággal mindent magam végzek. Van aki semmit nem akar csinálni, arra fogja, hogy terhes, s szó szerint kicsinálja a mellette létezni biró férjet, családtagokat. Én élvezem ezt az időt. Csak az enyém.

Végre befejeztem a konyhában kb. két hónapja álló komódot.

Ilyen volt:






S ilyen lett...nekünk nagyon tetszik.

S még számtalan dolog. Kötöttem kis kertésznadrágot a lurkónak, remélem jó is lesz neki. Rengeteget főzök, mint mindig. Tanulom a német nyelvet, mert szükséges s kell. Az olaszt is elkezdtem végre. Szóval nincs megállás. S persze rengeteget olvasom, pihenek, nem rohanok sehova, csak folyamatos mozgásban vagyok. S ez nagyon jó. Van időm sétálni, s nem nézni, hanem látni is. Megismerni ezt a várost, ami úgy tűnik, hosszabb időre az otthonunk lesz.
Szerintem hivatalosan is vége a nyárnak. Itt az ősz. Talán lesz pár nap, amikor előbújnak azok a vénasszonyok, s sütkérezhetünk az arany színű melegben, de ma nem ment a hőmérő mutatója 18 fok fölé, legalábbis itt. De jó, mert van friss alma, szőlő, jaj de szeretem, s már sütni való tököt is lehet kapni, imádom. Amellett, hogy rengeteg vitamint tartalmaz, feledhetetlen hangulatot tud illata s szine teremteni a konyhában.
Jó lenne látni titeket. Az picit hiányzik. Sajnos most utazni nem tudok, így ha van van időtök, kedvetek, gyertek. Egy jót beszélgetni, sétálni, s naná, enni. :) S ezt komolyan gondoltam. Addig is, vigyázzatok magatokra, mint mindig. Most befejezem, mert meg kell sütnöm a kenyerem. Ilus egyik kedvenc szakácsmester barátném ösztönöz mindig csodásabb s csodásabb házi sütési kenyereinek a képével, hát pár napos érlelés után elkészült a saját kovászom, nézzük, mi lesz belőle. Élesztővel sokszor sütöttem már, de mindig hiányoltam valamit, hát igen, az "öregkenyeret" ahogy mifelénk hívják. No, gondoltam velem nem szúr ki a modern tudomány. Kikerestem a netről egy többek által ajánlott kovász receptet, s usgyi, meg is kevertem. Azt mondjuk látnotok kellett volna, milyen képet adott minden reggel kedves uram, mikor meglátta az üvegben érlelődő, nem éppen szép látványű valamit, de majd ha megkóstolja a kenyeret. Remélem valóban jó is lesz. A következő beruházás egy kemence lesz...a tehén mellé az erkélyre...:-) Nevessetek sokat, mert annál jobb nincs is. Legfőképp magatokon. Meglátjátok, sokkal boldogabbak lesztek általa. Én már csak tudom. :-)

Itt van az osz, itt van ujra...legalabbis fozzunk be...

Bocsanat, de megint nincsen magyar billentyuzetem, nezzetek el nekem kerlek...

Kisleanyom novekszik, mar olykor-olykor erzem macskakaparas szeru ficankolasait, most vagyok eppen felidoben.
Most komolyan, anyak, nok akik szultek, leanyok akikben volt vagy van pocaklako, most valoban aruljatok el, hogy mi ez a kenyszer bennem, hogy nekem 20 fore kell foznom, meg hogy eddig (hogy miert, csupan, mert komplett idiota voltam!) nem gondoltam, arra, hogy peldaul csalamadet rakjak el telire, vagy fozzek lekvart, most meg bongeszem az aruhazak reklamoldalait, hogy hol, mit lehet olcsobban jo minosegert kapni, s mar megyek is a kis kosarammal s vasarolok 5 kg sargabarackot. Mi van velem???Tiszta kis gondoskodo lettem.
Oke, falusi leany vagyok a javabol. Egeszen 15-16 eves koromig csupan abbol eltem, eltunk, amit a kertunk adott, s ez megfizethetetlen ajandek. Egeszen mostanaig kitart az erom, egeszsegem, bar tudom sokszor nem csak ettol fugg, de az bizonyos, hogy inkabb hasznalt, mint artott, hogy a kertbol teptem a soskat, s ettem a mindent, de tenyleg. Nem tudok olyan gyumolcsot, vagy zoldseget mondani, ami nem termett meg nagyi vagy a sajat kertunkben. Volt sajat disznonk, tyukok, egy idoben nyulak is, nagypapamnak meg lovai is voltak, bar arra en mar sajnos csak kepekrol emlekszem. Az en hatalmas, ket meteres, szoke, kek szemu nagypapam nagyon hamar elment az angyalokkal diskuralni, emleke a mai napig velem el. Sokat kaptam tole, s kesobb a nagyitol.
Mikor ettem en utoljara olyan finom fott gesztenyepuret, mint amit orakon at a sparhelten megfott nem is tudom hany literes labosbol pucoltam, kezemet sotetbarnara fogta a gesztenye heja, de hogy aztan a husdaralon ledaralt friss, gesztenyemassza milyen isteni volt? Vagy a dio, ami az udvaronkon allo hatalmas fan termett, s sorolhatnam, gondolom van akinek akad ilyen emleke, sot van akinek meg most is akad ilyen kertje...Ezen gazdalkodom en is. :) Hogy a kozeli jovoben nekem is legyen.

Emlekszem a kerti munka nem mindannyioknak volt orom, mikor kisebbek voltunk, de en imadtam. Elmondhatatlan, s semmi mashoz nem foghato erzese van annak, amikor hajnalban az emberleanya kimegy a meg harmatos kertbe, s felhuzza a meg foldtol saros sargarepat, kaposztat az aznapi leveshez, vagy kimegy a szolotokek koze kapalni, s a deli melegben jol leizzadva a kerti fapadon megeszi az elore csomagolt zsiroskenyeret egy jo nagy darab piros almaval. Valoszinuleg ezert is szeretem mostanaban Gardonyit vagy Fekete Istvant olvasni, mert novellaik, regenyeik visszavisznek egy regmult, s elfeledett szepkorba.
Nagyon szeretem a Gasztroangyal adasait is, melyet az Interneten is szerencsere nyomon lehet kovetni, ugyan nekem Marcsikam, a receptek neha nagyon bonyolultak, s nem azert, mert hiper-szuper dolgok kellenek hozza, hanem mert azok az egyszeru dolgok neha, mint kacsazsir vagy egy jo kis szalona nem mindig kaphato a kozeli arusnal. De azon vagyok, hogy egyre jobban felfedezzem kis varosom piacait, kozertjeit, s bizony azert itt is akad, a nemetek ugyan picit mas kulturaban gondolkoznak, de sok a kozos, igy aki akar, meg ha nem is olyan konnyen, mint mondjuk a pesti Vamhaz koruti piacon, de be lehet szerezni rengeteg jo kis alapanyagot. Mint pl. par hete viszonylag jo aron hozzajutottam par kg sargabarackhoz, s eletemben eloszor egyedul befoztem par uveg abszolut bio, ahogy mostansag mondjak, mert hogy tartositoszer nelkuli, nagyon keves cukor hozzaadasaval keszult csodas lekvart.

Itten van ni...nagyon finom lett, s vegre van cukor s zsele nelkuli edes masszat messze elkerulo csodas lekvarom, ami szuper lesz pl. a karacsonyi zserbo elkeszitesenel.
Tudom, szanalmas vagyok, de itt teljesen rossz ido van, esik s meg napsutes is csak heba hoba, igy az en eszem bizony mar az unnepeken jar, foleg, hogy ez lesz az utolso, hogy "egyedul" leszunk, bar itt megint elojon ez az "anya" dolog, mert teljesen maskent latom az Unnepeket. Nem akarok mar meghitt, kettesben eltoltott kedvenc filmeket nezos unnepnapokat, hanem ricsajjal teli, titokban ajandekokat eldugo, egyutt sutiket keszito, nagy asztalos, hangos, s oke, a vicces filmeket egyutt nezos par napra vagyom. Hat remelem, ez is hamar eljon. Most mar ertem valoban, miert mondja mindenki, az Unnep akkor igazan jo, ha van pici a csaladban. Valoban.

Imadok a konyhaban tevekenykedni, nekem az az ido, amit ott toltok, egyfajta meditacio. A kis laptomon megy Borbas Marcsi musora, van amit tizszer is megnezek, mert egyik felem a fozesre-sutesre koncentral, a masik pedig a musort hallgatja, mint pl. ma, amikor is megkivantam az aranygaluskat. Mondjatok meg oszinten, mikor ettetek utoljara igazi, kelt tesztas, dioban futtatott, vanilia sodos aranygaluskat? En szerintem a menzan utoljara, vagy amikor otthon keszitettek.
Imadom a kelt teszta minden formajat. Sutesben nem vagyok mester, bar mar javulok, de kelt tesztat minden mennyisegben, formaban kepes vagyok eloallitani.
 Imadom a dagasztast, ahogy eletre kell a teszta a kezem alatt s abbol ez lesz...Hat nem gyonyoruseg, nem a duplaja, a haromszorosa lett. S micsoda illata van. Aztan ugye neha kreativnak kell lenni, mert pl. ha eppen bepakoltam a mosogatogepbe, s nincsen meg egy apro pici labos se, hogy  a vajat felmelegitsem, akkor ilyen s hasonlo helyzetekbe keveredek...S most tudom, Andi baratnom akinek a citromos tortaja meg mindig a szamban cseng biztosan fogja a fejet, vagy eppen Tukmama, kedvenc ex-anyosom (meg jo hogy a valodi nem tud magyarul olvasni :) ), aki mellesleg ugy lenditette at nekem a csalamade receptjet, hogy kisanyam, ha en meg tudtam csinalni, te is meg fogod, bar szerintem szuperul foz, isteni pl. a karacsonyi vadasa, amibol ugyan a 6 egyutt toltott alkalom soran egyszer sem ettem, mert hogy a 0. karacsonyon rosszul lettem, s a vadassra fogtam, amibol szerintem mar akkor nem ettem, hogy miert nem tudom...:))))) de biztos vagyok, hogy kinevetnek, mindannyian tapasztalt fozos baratneim, de hat a kenyszer sokszor ezt szuli:

Ez a vizforralo gozeben megolvasztott vaj. Ha valaki nem latna rendesen. De aztan amikor ilyen gyonyoruseg keletkezik belole, mint ez az aranygaluska sutes elott: 

s sutes utan...(ez a kisebbik, csereptalban sutott)

Hat nem csodas, a vanilio sodot maris keszitem, de vartam leanyom edesapjara, hogy hazaerjen, mert az csak frissen finom...

Szoval ilyenek s ehhez hasonlo tortenesek vannak hazunk tajan. Azon se csodalkozzatok, ha egyik nap egy tehennel terek haza, s az erkelyre kiallitom. Ugy vagyom hazi sajtra, meg tejre, tejfolre. De szerencsere egy heten egyszer van itt a kozelben egy piac, ahova a kozelben lako gazdak hozzak fel portekajukat. Ez mindig idenyfuggo, de akinek van tehene, juhja, azokon a pultokon mindig lehet par finomsagra szert tenni. 

Itt van az osz, legalabbis nalunk bizonyosan. Bar remelem a hetvege fele kisut a nap, s lehet jot kirandulni. Az en idoszakom kovetkezik. Ugyan szeretem a tavaszt, a nyarat, de az osz az en kedvenc idom. Vigyazzatok magatokra. Most megyek felolvasni. Ez egy nagyon regi hobbym, ne nezzetek kerlek bolondnak, de amikor egyedul eltem kis csepeli lakasomban, sokszor egy egy esti tea mellett fennhangon olvastam eppen ami a kezemugyeben volt. Bevallom, titkon vagytam arra, hogy legyen mellettem egy tars, vagy akar egy barat, akivel ezt megoszthatom, mert szerintem a hangos olvasasnak ereje van. Ugy gondolom ez abbol az idobol ragadt ilyen elesen belem, amikor kicsi voltam, s nyari vagy foleg teli esteken a nagymamam nyari konyhajanak nevezett kis helyisegeben, a sparhelt melege mellett vagy egyutt enekeltunk, vagy o meselt nekem, s kesobb, mikor rosszabbul latott, en olvastam fel neki. Volt, hogy egy eppen akkor olvasott kotelezobol, vagy eppen a Nok lapja mese rovatabol. Megfogadtam, akkor meg gyermekre nem gondolva, hogy ha megtalalom az Igazit, akkor bizony, ha nem is minden este, de sokszor fogunk egymas mellett ulve, egy jo pohar bor vagy tea, kakao mellett estenkent olvasni. 

Hat mit hozott az Elet, nem magyar anyanyelvu "Igazit" sodort mellem, de higyjetek el ebben is van nagyon sok elsosorban kihivas, de szepseg is. Oszinten. Nem tudom, hogy valaha is erteni fogja, ha Jozsef Attilat olvasok neki, vagy eppen a kedvenc mesemet forditom. Az a szepseg, ami a magyar nyelvben benne rejlik, s ami engem minden egyes alkalommal, mint kisgyermeket a karacsonyi fa csodas pompaja magaval ragad, talan soha at nem adhato. Sokaig pl. elkepzelhetetlennek tartottam, hogy ne egy nyelvet  beszeljek Eletem parjaval. De tudjatok, hogy ez teljesen mindegy? Megertettem, hogy ez a kifejezes, "egy nyelvet beszelni", teljesen mast jelent. Most, hogy a pocaklakomnak estenkent par percet hangosan olvasom, sokszor bejon o is, leul, letelepszik mellem, s fogalma sincs arrol, hogy eppen mirol szol az aznapi mese, de erzi, s tudja, hogy abban a pillanatban a vilag legboldogabb embere vagyok. S ennel tobbet nem is adhattam, nem is kaphatott. S mellesleg, most mar van egy szovetsegesem, a leanyom. Remelem, hogy ha majd itt lesz koztunk, akkor ugyanugy szeretni fogja hallgatni a hangom, amint olvasok neki, s lesz, amikor o fog nekem. Mert van ami nem valtozik, meg ha rohanunk is, s minden a modern vilagban rejlik. Ezeket a pillanatokat semmi s senki nem adhatja nekunk vissza, s erre barmi is erjen, mindig figyelni fogok. Figyeljetek ti is kerlek. 

Dare alle luce

Dare alle luce, egy csodás olasz kifejezés. Jelentése, megszületni, életet adni, nyers fordítása, "to give to the light" talán a legszebben így fordítanám: a napfénynek ajánlani. Nagyon szépnek találom.
No nem csak azért, mert testem, lelkem minden porcikája lassan erre a pillanatra keszül. Egyszerűen gyönyörű ez a kifejezés.
Igen, áldott állapotban vagyok, s hihetetlen érzés. Egy fajta nagyon fura boldogság járja át a testem összes porcikáját az utóbbi pár napban, s ez nagyon jó.
Bevallom pár hete egy nagyon kedves, mellesleg kétgyermekes barátnőmtől kérdeztem meg félve, te figyusz, szuper, hogy itt a baba, s örülök is, de mit kellene éreznem? Kezdtem berezelni, hogy milyen anya leszek én, hogy szinte nem érzek semmit, teljesen úgy éltem a napjaim, mint előtte, sőt valahol picit nem is tetszett, hogy nem tudok úgy tornázni, mint előtte, hogy jöttek a rosszullétek, s nem értettem a saját testem. Mit lihegek én a lépcsőn felmászva, amikor előtte felfutottam, s miért remegek, pedig pár órája ettem. Aztán egy pár napja, hete megváltozott minden.
Kezdtem szép lassan megérteni a testem jelzéseit, türelmesnek lenni önmagamhoz. Munka után ledölni, s akár egy két órát elszundítani mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. S egyszer csak az én babám elkezdett hozzám beszélni. Nem tudom jobban megfogalmazni. Olyan érzések kezdtek körül venni, mintha egy másik fél súgna nekem. S egyfajta cinkos szövetség jött köztünk létre, ami egyre nagyobb s nagyobb. Az életem nagy részében egyedül voltam, vagy legalábbis egyedül éreztem magam. De most. Valahogy mindig ott van egy pici kéz, ami segít, ha elakadnék, rám nevet, bátorít s hihetlen meleg, jó érzéssel tölt el. Ehhez talán nagyon kicsit hasonlót akkor éreztem, amikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok. De az más, vegyes érzés volt, a melegség ugyanaz volt. A szívemben.
Szóval így telnek a nappalok s éjszakák. Már azt is tudjuk, hogy kisleány lesz. Jaj, remélem az édesapjára üt, s csodás barna bőrű, göndör hajú olaszos csibész mosolyú kis angyalka lesz. De igazaból nem is emiatt vagyok izgatott. Annyira kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz a kis személyisége, mivvé fog alakulni, hogy fejlődik. Annyira csodás az emberi lét, így, ennyire közelről megfigyelni, együtt nővekedni csak a saját gyermekével tud az ember. S ez egy hihetetlen ajándék. Izgatottan várom, picit készülök, olvasom, de nem viszem túlzásba. Szerencsére vannak körülöttem, számomra tiszteletre méltó s segítőkész anyuka barátok, akiktől bármikor kérdezhetek, beszélhetek.
A nagy részét az ösztöneimre bízom. Nincs ideálom, elképzelt gyermekmintám, hogy mivvé kellene vállnia ennek a gyermeknek. Hiszem, hogy kellő szeretettel azzá vál, aki lenni akar. Még ha nehéz is lesz, emellől nem hiszem, hogy elállok. Nem kell neki senkivé vállnia, mert számomra már most a Minden.
Ennél a pár évvel ezelőtti londoni kiállításon szereplő egyszerű kivilágított szónál jobban nem tudom megfogalmazni, mennyire fontos jelentőséggel bírnak az anyák.

Nemes egyszerűséggel, csak annyi...

Mindenki gondoljon bele azt, amit szeretne, de számomra sokat segített. S segít. Hagyjuk is el most ezt a témát.

Rég írtam, révén picit elfoglalt voltam. Két hányás között próbál-
tam magam összekaparni, s még dolgozom is, de csak részmunka-
időben, így hihetlen sok időm marad.
Először fura is volt, mert az ember mindig sír, hogy erre meg arra nincs ideje, s mikor rászakad a nagyvilág, akkor azt sem tudja mihez kapjon, így én kb. hetekig pihentem, aludtam, olvastam, kedvenc filmeket néztem, semmi igazán értelmeset.
Most azért már jobban beosztom az időmet. Rengeteget főzöm, sütök, mint pl. ma is. Ezt a nagyon finom almás pitét, hozzá barackos, almás citromos homoktövís szirupos csodaitalt.

Nem tudom, hogy tudjátok e, de a homoktövis minden formája (tea, szirup, lekvár) csodás szer.
Nálunk a családban sajnos van allergiában szenvedő alany, s mióta belekeverem a gyümölcs-zöldség italokba, azóta látványosan javultak a tünetei. Egyébként kúraszerűen tavasszal s ősszel egy egy kanállal reggelenként bátran lehet fogyasztani. Elűzi még a legvagányabb betegségeket is. A szirupnak nincs olyan fényes íze, picit kesernyés, mint a legtöbb bogyós gyümölcs. De pl. ebben az italban észre sem lehet venni, s csodásan épít, szépít kívül, belül.

Egy igaz Weöres Sándor idézettel zárom most soraim, de hamarosan jelentkezem.

"Az ember azért szerencsétlen,
 mert nem azonos saját mélyével.

 Azért tudatlan az ember,
 mert összecseréli magát a tüneményekkel. "

Squirrel kontra Bambi

Ez a nyar is elrepult. Unalmas is lett volna, ha nem lett volna benne legalabb egy koltozes, hat akadt ez is. Bar ugy tunik ebbe a lakasba hosszabb idore rendezkedunk be. A hatam kozepere nem kivantam, epp hogy kihult a fenekem alatt a London-Dusseldorf gyorsvonat, ugyan most orszagon s  a varoson belul, de koltozni kellett.
Azt mar talan emlitettem, hogy itt nem olyan egyszeru lakasra szert tenni. Joval kedvezobbek az arak, mint "Bozsi foldon", de sokkal tobb mindent kernek is hozza. Nem eleg ha az ember kitudja fizetni a kaukciot, fel kell mutatni sokszor tobb eves munkaviszonyt, kivel elunk, fizetjuk e az adot s jatszunk e valamilyen hangos hangszeren. Ilyen s ehhez hasonlo kerdesekre lehet szamitani, s ezek utan csuriba rakni kezunk, hogy a mienk legyen a kiszemelt lakas. Mi viszonylag hamar, egy het alatt megtalaltuk, lefoglaltuk s atvettuk uj kuckonk kulcsait. Ugy latszik atmentunk a nagyon szuk rostan. Viszont az uj lakas szepul, aminek nagyon nagyon orul lelkem. Itt mar festettunk falakat, a konyhat nekunk kellett teljesen beepiteni. Nagy munka volt, s meg az folyamatosan, mert mindent magunk csinalunk, de nem panaszkodom. Otthon epitesben jo vagyok. S mar nagyon vagytam ra. Itt egy picit megnyugodhatunk.
Valtozas nincsen sok. Ha azt le nem szamitjuk, hogy ujra bekoszontott az osz. Szep nagyon. Ha csak egy par oracskara is, de delutan mindig kisut a nap s csodas szinekre lehet talalni.
S ujabb szenvedelyunk is akadt. Ugy ahogy Londonban egyszer sem hagytuk ki a szinte minden parkban megtalalhato mokusok eteteset, ugye emlekeztek, mi nagyon is...

itt is kedves baratokra leltunk. Nezzetek csak:

Bambik!!!! Hat nem aranyosak, s milyen szelidek. Nem is gondoltam volna. Odajonnek hozzad, persze csak ha megfelelo taplalekkal vagy felszerelkezve, ami az O esetukben is ugyancsak a jolbevalt mogyoro. Nagyon elveztuk, hogy a kozelukben lehettunk. S egy csodalatos vadas parkot fedeztunk fel itt, a varostol valoban egyaltalan nem messze.

Ilyen s hasonlo bekessegben telnek a nappalok s ejszakak. Azt hiszem, ennel tobb nem is kell a mai napra.
Vigyazzatok egymasra.
Szeretettel!

Bread, bread, bread!

Just unbelievable! My first bread! Made by me! With my tiny fingers...Such a beautiful piece of art! Ohhh my....I just love it! What do you think guys? Ahhhhhh I"m in the state of happiness...and it feels soooooooooooooooooo gooooooood!!!!! Boun Appetito!

Believe in Good

Velemenyem szerint ez egy nagyon szep s ertekes video. Mindenki csak tanulhat belole.

https://www.youtube.com/watch?v=8_GWPEKY_jk


Ez pedig egy rajzom, nem vagyok muvesz, nezzetek el nekem, csak meg szerettem volna valahogy orokiteni egy pillanatot, amit igazabol rajtam kivul senki sem erthet, meg az sem igazan, aki ott volt mellettem... Roviden. A tortenet.  Hogy ne ertsetek felre, abszolut nem 18-as karikaval ellatott pornografiarol van szo, hah miert is nem, tudom en :), mindinkabb egy nagyon ertekes, mely s igaz pillanatrol, amit oszinte szivvel kivanok Mindenkinek, hogy eljen at, s ha atelte, akkor tudja mirol beszelek, ha nem akkor pedig addig ne adja fel, amig meg nem talalja, mert ez (is) az Elet ertelme. Szerintem...

Megpedig egyik borus delutanon szokasos lelket-testet gyogyito forro furdomon vettem reszt amikor is varatlanul mellem telepedett az az Ember, aki mellesleg mellettem el egy ideje. Azt tudni kell rolam, hogy nem nagyon, vagyis szinte soha nem engedek senkit a furdokadba, ez valami agypattanas a fejemben tudom, de valamiert olyan ez, mint amikor senki mas nem ehet a kedvenc kanaladdal, vagy nem veheti fel a polodat, amit gyerekkorod ota hordasz. Egyszeruen akkor tudok igazan relaxalni, csendben lenni, ha egyedul vagyok a kadban, ami fontos nekem. Hat egyszercsak ott termett, s bizonyosan nem orult annak a kifacsart mosolynak, amit kapott tolem, leven, hogy elso mondatom az volt, hogy nincs eleg hely kettonknek ebben a kadban. Hat bizonyos az is, hogy mar megszokhatta fokapofam, igy csak ott termett mellettem, s valoban nem volt eleg hely, igy muszaj volt valami olyan poziciot talalni, hogy mindenkinek jo legyen, s igy tortent, hogy egyszercsak abszolut nem vart csodabeli bekesseg keritett hatalmaba. A hatamon probaltam a vizen lebegve ellazulni, s helyhiany miatt a labam az elottem ulo Ember valan nyugodott, s O a fejet ket terdem koze tamasztva behunyt szemmel pihent. S egyszercsak a csendben, a fulem a vizalatt eletem legszebb koncertjet hallgatta. Egyik kedvencem, a vizen fekve a sajat szivdobogasom hallgatni. Minden mas, a kivulrol jovo hangok eltompulnak, s jobbara csak a sajat szivem dobbanasat hallom. Probaljatok ki, abszolut nyero relaxacios dolog.
De itt, ebben a csendben, a terdemen nyugvo testbol a labamon keresztul egy masik hangot kezdtem eszlelni. Ez pedig a masik lelek dobbanasa volt. Felvaltva kovettek egymast, szep, kiegyensulyozott utemben. Minden kizarult, csak a ket utem, a MI maradt. S ebben a csendben, ebben az igaz, oszinte pillanatban ugy ereztem, orokre benne tudnek maradni. Meg soha nem tapasztalt intimitas, erzelem, s egy teljesen mas ertelemben vett szabadsag volt reszesem. Leirni nem lehet szavakkal...tokeletes pillanat volt, s igy orzom meg magamban, csendesen...

Vintage csendesen

Nagyon szeretem a vintage stilus minden formajat. Ha nagy leszek s sok penzem lesz, akkor biztosan fogok beszerezni egy kozepes nagysagu hazacskat (nem kell orias, azt sokaig tartana kicsinositani s ugye a lakas van ertunk nem mi erte elv szerint gondolkodunk...:) ). Ami fontos, hogy legyen nagy verandaja s elotte, mellette, hatul kert. Orias konyhaja lesz, sok sok hellyel, hogy mindig legyen hova pakolni, szuper fozos cucokkal, hogy Agika kedve szerint fozocskezzen. Lesz hozza aranyos konyhakert, hogy mindig legyen friss zoldseg az asztalon, s persze ami a legfontosabb, egy hatalmas asztal, sok sok kulonbozo fajtaju szekkel s persze ne felejtsuk el, hogy ebben a vilagban lesz legalabb 5 gyermekem, hogy az asztal mellett mindig legyen egy kis apro szoszmotoles. Jo kis terv ugye?
Addig is mig nem nyerem meg a lotto 5-ost, addig ugy gondoltam, rakeszulok. A minap volt szerencsem hazafele tarto setam soran egy maganyosan allo, az utcara kidobott bizony, rondacska piros szekkel talalkozni. Hat...leven hogy egyedul voltam, igy a dontes csakis az en kezemben :), hat megfogtam, s hazacipeltem a szeket. A kozeli szupermarket akcios tavaszi kinalatabol beszereztem egy kezdoknek javasolt barkacscsomagot. (ecsetek, smirglik, szivacsok talalhatoak benne) A sarki kis haztartasi boltban vettem egy olajzold s egy normal, feher fafesteket. Szabadnapomon felszereltem mini barkacsallomasom nem mashol, mint az erkelyen. Leven, hogy nalunk mostansag 18-21 C uralkodik, igy napsutesben, radiot hallgatva nekifogtam munkalatomnak.
Eloszor lecsiszoltam a szeket, sajnos a piros festeket nem sikerult teljesen eltuntetni, ehhez be kell szereznem egy kezi csiszologepet. Mivel jo allapotban volt a szek, s igazabol ez az elso probalkozasom, igy elsosorban csupan kivancsi voltam, hogy mit sikerult kihozni belole, igy nem alapoztam le, nem volt ra szukseg. Lefestettem eloszor az olajzold festekkel. A probalkozasok nagyon jok arra, felteve ha nem vagyunk szakertok festek temaban, hogy kiselejtezzuk a nem igazan jol mukodo festek markakat az igazan jol dolgozokkal. Az olajzold markaju festek csodasan dolgozott a kezeim alatt. Roppant hamar meg is szaradt, varva a kovetkezo reteget, ami az egyszeru feher volt.
Ez a festek mar kicsit razos volt, nem akart rendesen tapadni, s ragadt, nehezen - nagyon nehezen - szaradt. (megjegyeztuk, nem vesszuk tobbet) Egy napos szaradas utan nekilattam a verejtekes munkanak. Elkezdtem visszacsiszolni a feher alatti zold festeket. A szeleknel mondanom sem kell, hogy gyorsan ment a dolog, a sima feluletnel kellt volna el igazan a gepi csiszolo, de legalabb a testedzes is megvolt.

Karom jol megnove, s bevallom mellem a buszkesegtol dagadva szemlelte eme eredmenyt:

Hat nem csodas? Ennek hatasara teljesen beindult kreativ fantaziam. A szomszedos utcaban ugyanis talalhato egy hasznalt butorkereskedes. Nagyon sok jo kis butort lehet igazan kedvezo aron beszerezni. Itt szokas, hogy amire nincs szukseguk az embereknek, azt vagy kiteszik az utcara, barki elviheti, vagy pedig beviszik ezekbe a kereskedesekbe ajandekkent, s a bolt abszolut kedvezo aron, minimalis osszegert adja el azon emberkeknek, akik nem tudnak draga butorokat venni, vagy eppen pont hasznalt butorokat keresnek, mint pl. en. Raleltem 3 kis mini retro stilusu asztalkara, amit mindossze osszesen 10 euroert meg is vasaroltam. Hazacipeltem oket, s nekilattam masodik munkamnak a korabbihoz hasonloan, csak itt, mivel nem kellett eltuntetni a csunya piros szint, csupan egyszer festettem le feherrel a butort, s csiszoltam vissza nagyon finoman, mig az eredeti fa ki nem buggyant. S lam, lett egy szep vintage asztalkam:

S Agika ha beindul nem tud leallni. Mindig is szerettem fotozni, ezzel nem is volt soha gond. Altalaban kezemben a geppel bandukolok barmerre is visz az utam. Szeretem nagyon, bar az is igaz, hogy a legjobb kepeket gep nelkul, a fejemben orzom...de ez egy masik story. Viszont mindig is szerettem volna ellesni a Photoshop program titkat. Egy ideje otthon tanulhato program segitsegevel baratkozom vele, s annyira elvezem. Persze tul kellett ragnom magam az elso par oras szaraz anyagon, de mikor az emberlanya elkezdi igazan szeretni, amit csinal, hat az valami felemelo elmeny. (pl. a piros szekes kepet, ugy sikerult lefotoznom, hogy lemaradt az egyik lab fele...van ilyen...hat kijavitottam...:) )
Ne ertsetek felre kerlek, nem nagysagomat szeretnem a vilagba orditani, mindinkabb csak arra szeretnelek benneteket osztonozni, hogy alkotni, kreativnak lenni nagyon jo erzes. S nem kell muvesznek lenni, abszolut nem. Egy finoman elkeszitett vacsora is alkotas. Sot. A legjobb. Csak nem ugy kell ra gondolni, hogy na mar megint mit kell foznom. S ha nincs penzunk draga tanfolyamokra, ma mar szinte mindent el lehet otthon is sajatitani, csak akarni kell. S elkezdeni. Mert pl. ez a Photoshop oktatoi program kb. 3 eve ott csucsul a gepemen. Egyszer elkezdtem, de unalmasnak talaltam az elejet, s mivel turelmetlen voltam, abbahagytam. S milyen buta voltam. Nem is gondoltam, hogy ennyi valodi oromet szerez. Annyira de annyira mas ugy megnyitni egy kepet, hogy csak en s a program tudja, hogy egy-egy kepen volt, hogy fel orakat is elszoszmotoltem s ez egy fajta cinkos kapcsolat a vàgy s megvalosulas kozott nem massal, mint sajat magunkkal.
No ez teszi igazan ertekesse ezt az egeszet. Ez az, amit penzzel nem lehet megvenni. Tiszta szivbol kivanom nektek, hogy minden egyes nap talaljatok meg alkoto eneteket, s eljetek is vele. Barmi legyen is az, barmilyen aprosagnak tuno dolog is, mert higyjetek el, a vegen mindig oriasi ajandekka valik!