No nem csak azért, mert testem, lelkem minden porcikája lassan erre a pillanatra keszül. Egyszerűen gyönyörű ez a kifejezés.
Igen, áldott állapotban vagyok, s hihetetlen érzés. Egy fajta nagyon fura boldogság járja át a testem összes porcikáját az utóbbi pár napban, s ez nagyon jó.
Bevallom pár hete egy nagyon kedves, mellesleg kétgyermekes barátnőmtől kérdeztem meg félve, te figyusz, szuper, hogy itt a baba, s örülök is, de mit kellene éreznem? Kezdtem berezelni, hogy milyen anya leszek én, hogy szinte nem érzek semmit, teljesen úgy éltem a napjaim, mint előtte, sőt valahol picit nem is tetszett, hogy nem tudok úgy tornázni, mint előtte, hogy jöttek a rosszullétek, s nem értettem a saját testem. Mit lihegek én a lépcsőn felmászva, amikor előtte felfutottam, s miért remegek, pedig pár órája ettem. Aztán egy pár napja, hete megváltozott minden.
Kezdtem szép lassan megérteni a testem jelzéseit, türelmesnek lenni önmagamhoz. Munka után ledölni, s akár egy két órát elszundítani mindenféle lelkiismeretfurdalás nélkül. S egyszer csak az én babám elkezdett hozzám beszélni. Nem tudom jobban megfogalmazni. Olyan érzések kezdtek körül venni, mintha egy másik fél súgna nekem. S egyfajta cinkos szövetség jött köztünk létre, ami egyre nagyobb s nagyobb. Az életem nagy részében egyedül voltam, vagy legalábbis egyedül éreztem magam. De most. Valahogy mindig ott van egy pici kéz, ami segít, ha elakadnék, rám nevet, bátorít s hihetlen meleg, jó érzéssel tölt el. Ehhez talán nagyon kicsit hasonlót akkor éreztem, amikor rájöttem, hogy szerelmes vagyok. De az más, vegyes érzés volt, a melegség ugyanaz volt. A szívemben.
Szóval így telnek a nappalok s éjszakák. Már azt is tudjuk, hogy kisleány lesz. Jaj, remélem az édesapjára üt, s csodás barna bőrű, göndör hajú olaszos csibész mosolyú kis angyalka lesz. De igazaból nem is emiatt vagyok izgatott. Annyira kiváncsi vagyok, hogy milyen lesz a kis személyisége, mivvé fog alakulni, hogy fejlődik. Annyira csodás az emberi lét, így, ennyire közelről megfigyelni, együtt nővekedni csak a saját gyermekével tud az ember. S ez egy hihetetlen ajándék. Izgatottan várom, picit készülök, olvasom, de nem viszem túlzásba. Szerencsére vannak körülöttem, számomra tiszteletre méltó s segítőkész anyuka barátok, akiktől bármikor kérdezhetek, beszélhetek.
A nagy részét az ösztöneimre bízom. Nincs ideálom, elképzelt gyermekmintám, hogy mivvé kellene vállnia ennek a gyermeknek. Hiszem, hogy kellő szeretettel azzá vál, aki lenni akar. Még ha nehéz is lesz, emellől nem hiszem, hogy elállok. Nem kell neki senkivé vállnia, mert számomra már most a Minden.
Ennél a pár évvel ezelőtti londoni kiállításon szereplő egyszerű kivilágított szónál jobban nem tudom megfogalmazni, mennyire fontos jelentőséggel bírnak az anyák.
Mindenki gondoljon bele azt, amit szeretne, de számomra sokat segített. S segít. Hagyjuk is el most ezt a témát.
Rég írtam, révén picit elfoglalt voltam. Két hányás között próbál-
tam magam összekaparni, s még dolgozom is, de csak részmunka-
időben, így hihetlen sok időm marad.
Először fura is volt, mert az ember mindig sír, hogy erre meg arra nincs ideje, s mikor rászakad a nagyvilág, akkor azt sem tudja mihez kapjon, így én kb. hetekig pihentem, aludtam, olvastam, kedvenc filmeket néztem, semmi igazán értelmeset.
Most azért már jobban beosztom az időmet. Rengeteget főzöm, sütök, mint pl. ma is. Ezt a nagyon finom almás pitét, hozzá barackos, almás citromos homoktövís szirupos csodaitalt.
Nem tudom, hogy tudjátok e, de a homoktövis minden formája (tea, szirup, lekvár) csodás szer.
Nálunk a családban sajnos van allergiában szenvedő alany, s mióta belekeverem a gyümölcs-zöldség italokba, azóta látványosan javultak a tünetei. Egyébként kúraszerűen tavasszal s ősszel egy egy kanállal reggelenként bátran lehet fogyasztani. Elűzi még a legvagányabb betegségeket is. A szirupnak nincs olyan fényes íze, picit kesernyés, mint a legtöbb bogyós gyümölcs. De pl. ebben az italban észre sem lehet venni, s csodásan épít, szépít kívül, belül.
Egy igaz Weöres Sándor idézettel zárom most soraim, de hamarosan jelentkezem.
"Az ember azért szerencsétlen,
mert nem azonos saját mélyével.
Azért tudatlan az ember,
mert összecseréli magát a tüneményekkel. "
