És nem az okosság, szelídség és szorgalom szüli a műveltséget, hanem a szükség és nélkülözés."
A napokban kezdtem bele Eötvös Károly Balatoni utazás c. regényébe, s mindjárt a második vagy harmadik fejezet után megakadt a szemem ezen a pár soron. Hosszasan elgondolkoztam rajta, talán túl hosszassan is. Vitakoztam magamban vele, s ellenérveket hoztam fel, hogy miért is nem igaz, de sajnos (vagy nem) a végére arra jutottam, hogy Eötvös pajtásunknak igancsak jó szeme volt már jó pár evvel ezelőtt is.
Azt hiszem mindannyian figyelemmel kísérjük a napi történelmünket, van aki közvetlen az ablaka előtt bámulja jobbára értetlenül, hogy hova fajult vagy fog még ez a Világ. Azt hiszem nekem, nekünk sem kell sokáig várni, hogy ne csak hírekből s képekből értesüljünk a változásokról. Bejegyzésem nem a bevándorlókról vagy menekültekről fog szólni, mert én magam is válaszok nélkül s kérdésekkel telve állok az ügyhöz. Egyik szív-felem szörnyűlködik s keresi az elveszett emberi méltóságot, a másik ész-felem pedig picit elhalkulva, kétségbeesetten figyeli a történéseket. A lényeg, hogy sehogy sem jó ez így, senkinek nincs értelmes megoldása, s ez abszolut nem játék, vagy egy suhintással elintézendő dolog. Ez bármennyire is szeretnénk vagy sem, már itt van közöttünk, s ahelyett, hogy mérgelődnénk, mit kellett volna, afelől kellene az agyakat törni, hogy hogy lehet megoldani, hogy senki se sérüljön. Mindenesetre, én parányi porszem vagyok a gépezetben, így csak türelemmel tudok lenni. Szerintem most ennél többet nem lehet tenni. Nagy akciókra nem készülök, mert nem biztos, hogy el tudnék számolni a lelkiismeretemmel. S itt arra gondolok, hogy ha adni kell, akkor a szívem először talán annak a több száz éhező magyar családnak adna, aki nap, mint nap éhes gyomorral küldi az iskolába gyermekét. Szép az arckönyvre felrakott fotó, hogy voltunk Afrikában, s főztünk az útszéli vonulóknak. Ezt jobbára egyszer teszi meg az ember, felrakja az oldalára, bezsebel 100 like-ot, s máris jobban alszik. S az meg egyáltalán nem érdekli, hogy szomszéd Józsi bácsi hónapok óta nem evett tisztességesen. De! Senki ne értsen félre, nem bántani szeretnék. Csak valahol a logikát keresem, s nem lelem...maradjunk is ennyiben. Nekem már az is elég, ha csendben elelmélkedünk erről-arról.
De amennyire szeretek nagy dolgokról a fejemet fájlalni, annyira élvezem a mindennapi kis örömöket is. Például azt, hogy áldott állapotban lenni csodás dolog. Komolyan. Szerintem törvénybe kellene helyezni, hogy minden anyuka a harmadik vagy negyedik hónap után otthon maradhasson, ugyanis ez az az időszak, ami a leggyönyörübb a babavárásban, s annyira de annyira fontos, hogy az az anyuka valóban jól érezze magát. No persze nem a tespedt semmittevésre gondolok. Nekem szerintem még életemben nem volt ennyi szabadidőm, de nem is voltam oly fáradt sem! Egyszerűen annyi ötletem van, szárnyalok. Fogalmam sincs mit jelent unatkozni, a felét sem tudom elvégezni, amit kiterveltem. S már csak négy hónapom van hátra a találkozásig, s közben lesz tökfaragás is, s jön a Karácsony is, ne feledjétek! :-)
Olykor olykor olvasgatok a neten kismamáknak szóló írásokat, de mindig arra jutok, hogy bárcsak ne tettem volna. Vagy arról szól, hogy mit ne egyél, mit ne csinálj, aztán a másik totálisan az ellenkezőjét irja, igenis azt egyél s azt csináld. Én személy szerint, persze az orvos utasításait betartva arra jöttem rá, hogy az embernek az érzéseit kell követnie kellő mértékkel betartva. Amit megkíván egyen, ami örömmel tölti el igenis csinálja, csak mindig tartsa szeme előtt a babája s saját épségét. Én nagyon aktív vagyok, van hogy mondják, jaj hát állj meg a lépcsőn felfelé, hát hova rohansz, észre sem vettem. Vagy ne emeld meg ezt meg azt, ne állj székre, s így tovább. Nem mondom, hogy kötéltáncba kezdtem, de kellő óvatossággal mindent magam végzek. Van aki semmit nem akar csinálni, arra fogja, hogy terhes, s szó szerint kicsinálja a mellette létezni biró férjet, családtagokat. Én élvezem ezt az időt. Csak az enyém.
Végre befejeztem a konyhában kb. két hónapja álló komódot.
Ilyen volt:
S ilyen lett...nekünk nagyon tetszik.
S még számtalan dolog. Kötöttem kis kertésznadrágot a lurkónak, remélem jó is lesz neki. Rengeteget főzök, mint mindig. Tanulom a német nyelvet, mert szükséges s kell. Az olaszt is elkezdtem végre. Szóval nincs megállás. S persze rengeteget olvasom, pihenek, nem rohanok sehova, csak folyamatos mozgásban vagyok. S ez nagyon jó. Van időm sétálni, s nem nézni, hanem látni is. Megismerni ezt a várost, ami úgy tűnik, hosszabb időre az otthonunk lesz.
Szerintem hivatalosan is vége a nyárnak. Itt az ősz. Talán lesz pár nap, amikor előbújnak azok a vénasszonyok, s sütkérezhetünk az arany színű melegben, de ma nem ment a hőmérő mutatója 18 fok fölé, legalábbis itt. De jó, mert van friss alma, szőlő, jaj de szeretem, s már sütni való tököt is lehet kapni, imádom. Amellett, hogy rengeteg vitamint tartalmaz, feledhetetlen hangulatot tud illata s szine teremteni a konyhában.
Jó lenne látni titeket. Az picit hiányzik. Sajnos most utazni nem tudok, így ha van van időtök, kedvetek, gyertek. Egy jót beszélgetni, sétálni, s naná, enni. :) S ezt komolyan gondoltam. Addig is, vigyázzatok magatokra, mint mindig. Most befejezem, mert meg kell sütnöm a kenyerem. Ilus egyik kedvenc szakácsmester barátném ösztönöz mindig csodásabb s csodásabb házi sütési kenyereinek a képével, hát pár napos érlelés után elkészült a saját kovászom, nézzük, mi lesz belőle. Élesztővel sokszor sütöttem már, de mindig hiányoltam valamit, hát igen, az "öregkenyeret" ahogy mifelénk hívják. No, gondoltam velem nem szúr ki a modern tudomány. Kikerestem a netről egy többek által ajánlott kovász receptet, s usgyi, meg is kevertem. Azt mondjuk látnotok kellett volna, milyen képet adott minden reggel kedves uram, mikor meglátta az üvegben érlelődő, nem éppen szép látványű valamit, de majd ha megkóstolja a kenyeret. Remélem valóban jó is lesz. A következő beruházás egy kemence lesz...a tehén mellé az erkélyre...:-) Nevessetek sokat, mert annál jobb nincs is. Legfőképp magatokon. Meglátjátok, sokkal boldogabbak lesztek általa. Én már csak tudom. :-)
