A szobában körülvevő sűrű fekete levegő majd megfojtott. Őrült sebességgel rohantam az erkélyajtóhóz s mint egy az utolsó pillanatban a felszínre törő fuldokló ittam a hajnali fényeket. Csípős, maró hideg volt. Nap sehol. Nap? Napok óta se színe se hanva. Csak a párás, ködös leheletet ölő reggelek.
Krrrr...krrrr....új barátom, egy seszínű keselyű mutatta megtépett tollazatát, amint lassan tett egy majd még egy kört fejem fölött.
- Türelem barátom. Nem kell sokáig várnod. - köhintettem s köptem egy nagyot a nagy semmibe. Dohány után kotorásztam a zsebemben, de csak egy félbeszakadt papirt s a filtert találtam. Kezem remegése s ujjaim tehetetlen bütykössége ellenére nagy nehezen összesodortam egy-harmad cigarettám, s finom, lassú mozdulattal rágyújtottam. A papír lángrakapott, füstje marón csipte szemem. Krrr-krrrr tett még egy kört felettem majd pontosan velem szemben a levegőben megállt. Tekintete megfagyasztott. Zümmmmmmmmmmmm egy versenyautó száguldott el a ház melletti úton. Kezemen a szőr égnek állt, krrr-krrr mozdulatlanul bámult. Bámult! A spangli kiesett a kezemből. Egy pillanatra elképzeltem amint rámveti magát s egy gyors mozdulattal kivájja bal szemem.
- Thomas! - egy elnyújtott vékony hang sejlett a bal lábam melöl.
- Tsss...megfázol. Mars vissza az ágyba. - válaszoltam.
- Nem tudok aludni.
- Megint ugyanaz? - kérdeztem.
Bólintott. - De ma már beszéltünk is. - szeme izgatottan csillogott.
- Na gyere, bújunk vissza s elmeséled.
- Oké.- s eltűnt a szoba sötétjében.
- Veled pedig később számolok - fordultam Krrr-krrr felé, de a felkelő Nap vakítóan sütött szemembe s csak hunyorítani tudtam.
- ...jó reggelt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése