"...ha mennel a hideg szelben,
a reten at, a reten at,
rad adman kockas takarom,
oleljen at, oleljen at!
S ha korulzugna sors - vihar
remsegesen, remsegesen:
szivemben volna hazad,
oszd meg velem, oszd meg velem..." /Robert Burns - Weores Sandor f. /
Egy evekkel ezelotti Nok Lapja Magazin bevezeto verse volt. Akkor kiteptem s az a kis papirfecni azota is naplom elso oldalan ficeg. Szeretem nagyon. Olyan belulrol szol. Megerint, simogat, betakar. Keruli a hangos szot. Akkoriban ugy emlekszem mas volt a gondolatomban. Ilyen az elet. Tobbszor is szeretunk. Biztos van aki csak egyszer szeret, ugy igazan, mint a mesekben, vagy a puncsos amerikai filmekben. A nagy O. Ne feljetek, nem fogom most feltenni a nagy (N A G Y) kerdest, vajon letezik e, mert bizony akkor hosszadalmas ertekezesbe bocsajtkozhatnank. En inkabb gondolom, hogy az elso "igazi" szerelem, mindig is artatlan szelidsegevel, az uj felfedezesenek s megtapasztalasanak varazsaval valoban kulonleges, utana semmi hozza sem hasonlithato. Mert ami utana jon, az lehet jobb, erosebb, szenvedelyesebb, tapasztaltabb vagy eppen borzalmasabb, de: egyszeruen csak M à S!
Azt hiszem en szerelmes tipus vagyok. Bele tudok szeretni egy konyvbe is akarcsak egy zenedarabba. Totalis extazisba tudok kerulni, ha valami szamomra uj, ertekes dolgot fedezek fel. Ez jobbara valami uj film, vagy zene vagy konyv vagy hely. Vagy egy uj sajt. Hm...szerintem sajtfuggo vagyok. Borzalmas. De komolyan. El tudok pusztitani tobb dkg (de tenyleg tobbet...mas helyeken mar kg nak nevezik...) s utana csodalkozom, hogy jeee ugy nezek ki mint egy tinedzser. Mert hogy tiszta ragya lesz a fejem tole...
Oke. Unalmas dolgok. Tudom. Szemelyekbe is tudok szerelmes lenni akar egy-egy napra is. Akikkel aztan lehet soha nem is talalkozom, vagy csak egy kedves ismeros lesz beloluk. Szerelmes vagyok a barataimba is, az igaziakba, akik neha szavak nelkul is ertenek. Viszont nem vagyok biztos abban, hogy tudom mi az, valojaban
szeretni. S szerintem ezen ti magatok sem fogtok nagyon meglepodni. Az
igazak nem. Mert ok tudjak mirol beszelek.
Egyre jobban ugy erzem, hogy a parkapcsolat, vagy hazassag nevezzuk barminek, az egy dontes kerdese. Elhatarozom, hogy tudok emellett az ember mellett elni vagy sem. Juujjj tudom ez szornyen hangzik. Olyan, mintha bemennenk egy boltba, kivalasztanank a nekunk legjobban tetszo akarmit is, hazavinnek, elolvasnank a hasznalati utmutatot, jol megtanulnank s minden okes is. Azert nem igy van ez...de abban hiszek, hogy eletunk 99%-ban azon all, hogy mit hatarozunk el fejben. A maradek 1 pedig odafent dol el. Ahogy a kicsiny gyermek is rajon, ha nem sir, hisztizik, akkor kedvesebbek lesznek vele. S egy ido utan tudatos osztonbol ( tudom ez egy kicsit ellentmondasos szoosszetetel) teszi, ami jo neki. Aztan felnovunk s rajovunk, hogy micsoda szuper, onallo akarattal rendelkezunk, s senki nem mondja meg mit kell csinalni, az ut elottunk, ures, s csak mi gyalogolunk rajta egeszen addig amig fel nem tori az apro kavics a labunkat s zsupsz, egy kis dombra lecsucsulunk. S elgondolkozunk, hogy akarjuk e igy tovabbfolytatni ezt az Eletnek nevezett valamit.
En peldaul nem gyujtok ugy igazan semmit. Konyvem sok van, meg fenykepek, foleg masokrol, magamrol nagyon keves. Ami nem kell, gondolkozas nelkul kidobom. Hogy miert irom ezt? Neha felduhit, hogy eletek mennek el azzal, hogy penz utan, abrandok utan futunk. Bar valoszinuleg, ha nem lennenek ilyen emberek, akkor lehet en sem eszmelnek ra, hogy ez nekem nem kell, de szerintem tul sokan vannak. Penz, penz, penz. Aztan meg szerelem, mindig jobb s szebb. Aztan ugy is rajovunk, hogy a legelso volt a legszebb, s a legjobb. Murphy. A lenyeg, elegedetlen emberek. Sok elegedetlen ember. Ebben a helyzetben valoban ember legyen a talpan aki maskent akar elni. Meg ha bennunk is van a hajlam, nagy ero kell hozza. Konnyu elveszni ebben az aradatban. Az a fajta hit kell hozza, ami csak keveseknek adatik.
En nem tudom, hogy mi a szeretet. Evek ota, ahogy az angol mondja "pretending" vagyis szinlelem, hogy mi is lehet. Figyeltem kapcsolatokat, amiket szepnek s igaznak talaltam, s probaltam tanulni beloluk. De egyikuk sem tudott hasznalhato kezikonyvet adni, mert valami odabent hianyzik. Azt, hiszem ez valahol ott, a megszuletesnel elveszett. Feldmar Andras ir okosat errol, bar nem tudom, ferfi letere, hogy irhat arrol, hogy s mit keres s talal egy anya a csecsemojeben, bar gondolom mindinkabb, mint csecsemo mivoltabol szemlelte a dolgokat. Leven, hogy o is volt egyszer, s o is keresett valamit az anyjaban, s hogy megtalalta e, s mi megtalaltuk e, azt soha nem tudjuk meg.
En semmit nem kaptam. Ez a nagy helyzet. Sem szeretetet, sem gyuloletet. Regebben, sokszor ereztem haragot, hogy legalabb gyulolt volna az anyam, vagy vert volna vagy mit tom en. De nem tette. Mindenki massal igen, de velem nem. Teljes mertekben ignoralt, s ennek okara bevallom nem jottem ra. Olyan volt, mintha nem is leteztem volna szamara. Mint egy megturt butordarab, vagy kutya, bar meg az sem, mert a kerti csirkenek nagyobb erzelmi odaadast nyujtott, amikor levagta a nyakat, mint nekem. Barmit csinaltam, erzelem nelkul maradt. Igy nagyon koran megtanultam, hogy a tetteimert csak en vagyok a felelos. Ha valamire jutni akarok az eletben, akkor tanulnom kell az iskolaban, s igy tovabb. A tobbit nagyjabol tudjatok. Megtanultam mindent, ami erdekelt, s mivel baratok, fiuk nem kotottek le az idomet, igy minden energiamat azokra a dolgokra forditottam, amik orommel, elegedettseggel toltottek. De a szeretet hianyzott az eletembol. Mint os-alaperzelem, hianyzott-hianyzik belolem. Az anyam nem taplalta belem. Emlekszem, mielott kiutaztam Londonba, meglatogattam ot. Tobb, mint 10 ev utan lattuk egymast ujra. Szemtol szemben. Ugy fogadott, mint egy regi szomszedot, ismerost, akit lattunk nap mint nap, de fogalmunk sincs ki s micsoda. Beszelt magarol, a velt vagy valos nyomorarol, bevallom nem emlekszem. Kis videki lakaba belepve nem tudtam levenni szemem a falakrol, az iroasztalara kitett kepekrol. Melyek egyiken sem szerepeltem. Mielott leutaztam hozza, felhivtam az intezmenyt, ahol tartozkodott, s fel oran keresztul kellett magyarazkodnom, hogy ki is vagyok, mert nem tudtak, hogy letezem. Lanya??? A K...? nem az Agnes. Sajnalom, errol nem tudtunk. Hat igy van ez. O maga nem is magyarazkodott. Annyit mondott, mikor eszrevette, hogy csendben bamulom a kepeket, hogy "rolad nincsen egy se. Valoszinuleg mert nincs is szukseg ra."
Most ne hogy azt higyjetek, hogy depressziosan emlekezem. Nem. Csak szerettem volna, ha kicsit megertitek miert irom, hogy nem ismerem a szeretetet.
Jott az eletembe a "szerelem" is, de nem volt konnyu. Szeretni. Nem is sikerult. Megbuktam belole. Utana is. Meg jo parszor. Most nem tudom hol allok...az erzest mar nem keresem, mert tudom, hogy nincs. Amit nem ultettunk el, az nem gyokeredzik ki. Mar nem kesergek, hogy mi volt, mert ahogy jeleztem fentebb, rovid az elet ehhez. Nekem nem kell vagyon, s egyebek, en elni szeretek. De azt nagyon. S megtanultam, hogy hogy lehet ezt a helyzetet is elfogadni, s egyutt elni. Dontes kerdese ez is. Ez most tudom nagyon furan hangzik attol a leanyzotol, aki olyan szinesen s erzelmekkel telve lat egy sajtdarabot is. S az is lehet, hogy az Elet megvedett, mert ha tudnam, mi a szeretet, lehet egy pillanat alatt szetrobbannek s elparolognek a mindensegben. Nem tudom, s bevallom nem is erdekel.
S lehet kegyetlenul fog hangzani, de ugy ahogy megvalltam targyaktol, ugy valltam meg minden erzelmi tores nelkul emberektol is az eletemben. Bantani senkit nem allt szandekomban, s hiszem, hogy nem is tettem. De nem bantam meg semmit. Most viszont nagy dontes elott allok. Azt mar helyre hozni nem tudom ami velem tortent. De a jovobeli gyermekeim eletenek felelossege nagy sullyal nyomodik ram...merjem e...legyek e onzo...talaltam szamukra egy lelket, aki ugy tunik tudja, s erti is mi a szeretet. Leven, hogy en ezt nem tudom, igy megtanultam elegedetten elni mellette, s addig igy is lesz, amig o is igy szeretne. De vajon merhetem e...elinditani valaki(k)nek a sorsat, egy piciny leleket, amikor a kerdesekre egy nagy ures feketeseg bennem a valasz? Vagy merjek hinni a csodaban? Hogy egyutt, kozosen kepesek leszunk megtanulni, hogy mit is jelent ebben a felfordult vilagban valoban szeretni...
http://www.youtube.com/watch?v=ALttXQ-7BX0
