Squirrel kontra Bambi

Ez a nyar is elrepult. Unalmas is lett volna, ha nem lett volna benne legalabb egy koltozes, hat akadt ez is. Bar ugy tunik ebbe a lakasba hosszabb idore rendezkedunk be. A hatam kozepere nem kivantam, epp hogy kihult a fenekem alatt a London-Dusseldorf gyorsvonat, ugyan most orszagon s  a varoson belul, de koltozni kellett.
Azt mar talan emlitettem, hogy itt nem olyan egyszeru lakasra szert tenni. Joval kedvezobbek az arak, mint "Bozsi foldon", de sokkal tobb mindent kernek is hozza. Nem eleg ha az ember kitudja fizetni a kaukciot, fel kell mutatni sokszor tobb eves munkaviszonyt, kivel elunk, fizetjuk e az adot s jatszunk e valamilyen hangos hangszeren. Ilyen s ehhez hasonlo kerdesekre lehet szamitani, s ezek utan csuriba rakni kezunk, hogy a mienk legyen a kiszemelt lakas. Mi viszonylag hamar, egy het alatt megtalaltuk, lefoglaltuk s atvettuk uj kuckonk kulcsait. Ugy latszik atmentunk a nagyon szuk rostan. Viszont az uj lakas szepul, aminek nagyon nagyon orul lelkem. Itt mar festettunk falakat, a konyhat nekunk kellett teljesen beepiteni. Nagy munka volt, s meg az folyamatosan, mert mindent magunk csinalunk, de nem panaszkodom. Otthon epitesben jo vagyok. S mar nagyon vagytam ra. Itt egy picit megnyugodhatunk.
Valtozas nincsen sok. Ha azt le nem szamitjuk, hogy ujra bekoszontott az osz. Szep nagyon. Ha csak egy par oracskara is, de delutan mindig kisut a nap s csodas szinekre lehet talalni.
S ujabb szenvedelyunk is akadt. Ugy ahogy Londonban egyszer sem hagytuk ki a szinte minden parkban megtalalhato mokusok eteteset, ugye emlekeztek, mi nagyon is...

itt is kedves baratokra leltunk. Nezzetek csak:

Bambik!!!! Hat nem aranyosak, s milyen szelidek. Nem is gondoltam volna. Odajonnek hozzad, persze csak ha megfelelo taplalekkal vagy felszerelkezve, ami az O esetukben is ugyancsak a jolbevalt mogyoro. Nagyon elveztuk, hogy a kozelukben lehettunk. S egy csodalatos vadas parkot fedeztunk fel itt, a varostol valoban egyaltalan nem messze.

Ilyen s hasonlo bekessegben telnek a nappalok s ejszakak. Azt hiszem, ennel tobb nem is kell a mai napra.
Vigyazzatok egymasra.
Szeretettel!

Bread, bread, bread!

Just unbelievable! My first bread! Made by me! With my tiny fingers...Such a beautiful piece of art! Ohhh my....I just love it! What do you think guys? Ahhhhhh I"m in the state of happiness...and it feels soooooooooooooooooo gooooooood!!!!! Boun Appetito!

Believe in Good

Velemenyem szerint ez egy nagyon szep s ertekes video. Mindenki csak tanulhat belole.

https://www.youtube.com/watch?v=8_GWPEKY_jk


Ez pedig egy rajzom, nem vagyok muvesz, nezzetek el nekem, csak meg szerettem volna valahogy orokiteni egy pillanatot, amit igazabol rajtam kivul senki sem erthet, meg az sem igazan, aki ott volt mellettem... Roviden. A tortenet.  Hogy ne ertsetek felre, abszolut nem 18-as karikaval ellatott pornografiarol van szo, hah miert is nem, tudom en :), mindinkabb egy nagyon ertekes, mely s igaz pillanatrol, amit oszinte szivvel kivanok Mindenkinek, hogy eljen at, s ha atelte, akkor tudja mirol beszelek, ha nem akkor pedig addig ne adja fel, amig meg nem talalja, mert ez (is) az Elet ertelme. Szerintem...

Megpedig egyik borus delutanon szokasos lelket-testet gyogyito forro furdomon vettem reszt amikor is varatlanul mellem telepedett az az Ember, aki mellesleg mellettem el egy ideje. Azt tudni kell rolam, hogy nem nagyon, vagyis szinte soha nem engedek senkit a furdokadba, ez valami agypattanas a fejemben tudom, de valamiert olyan ez, mint amikor senki mas nem ehet a kedvenc kanaladdal, vagy nem veheti fel a polodat, amit gyerekkorod ota hordasz. Egyszeruen akkor tudok igazan relaxalni, csendben lenni, ha egyedul vagyok a kadban, ami fontos nekem. Hat egyszercsak ott termett, s bizonyosan nem orult annak a kifacsart mosolynak, amit kapott tolem, leven, hogy elso mondatom az volt, hogy nincs eleg hely kettonknek ebben a kadban. Hat bizonyos az is, hogy mar megszokhatta fokapofam, igy csak ott termett mellettem, s valoban nem volt eleg hely, igy muszaj volt valami olyan poziciot talalni, hogy mindenkinek jo legyen, s igy tortent, hogy egyszercsak abszolut nem vart csodabeli bekesseg keritett hatalmaba. A hatamon probaltam a vizen lebegve ellazulni, s helyhiany miatt a labam az elottem ulo Ember valan nyugodott, s O a fejet ket terdem koze tamasztva behunyt szemmel pihent. S egyszercsak a csendben, a fulem a vizalatt eletem legszebb koncertjet hallgatta. Egyik kedvencem, a vizen fekve a sajat szivdobogasom hallgatni. Minden mas, a kivulrol jovo hangok eltompulnak, s jobbara csak a sajat szivem dobbanasat hallom. Probaljatok ki, abszolut nyero relaxacios dolog.
De itt, ebben a csendben, a terdemen nyugvo testbol a labamon keresztul egy masik hangot kezdtem eszlelni. Ez pedig a masik lelek dobbanasa volt. Felvaltva kovettek egymast, szep, kiegyensulyozott utemben. Minden kizarult, csak a ket utem, a MI maradt. S ebben a csendben, ebben az igaz, oszinte pillanatban ugy ereztem, orokre benne tudnek maradni. Meg soha nem tapasztalt intimitas, erzelem, s egy teljesen mas ertelemben vett szabadsag volt reszesem. Leirni nem lehet szavakkal...tokeletes pillanat volt, s igy orzom meg magamban, csendesen...

Vintage csendesen

Nagyon szeretem a vintage stilus minden formajat. Ha nagy leszek s sok penzem lesz, akkor biztosan fogok beszerezni egy kozepes nagysagu hazacskat (nem kell orias, azt sokaig tartana kicsinositani s ugye a lakas van ertunk nem mi erte elv szerint gondolkodunk...:) ). Ami fontos, hogy legyen nagy verandaja s elotte, mellette, hatul kert. Orias konyhaja lesz, sok sok hellyel, hogy mindig legyen hova pakolni, szuper fozos cucokkal, hogy Agika kedve szerint fozocskezzen. Lesz hozza aranyos konyhakert, hogy mindig legyen friss zoldseg az asztalon, s persze ami a legfontosabb, egy hatalmas asztal, sok sok kulonbozo fajtaju szekkel s persze ne felejtsuk el, hogy ebben a vilagban lesz legalabb 5 gyermekem, hogy az asztal mellett mindig legyen egy kis apro szoszmotoles. Jo kis terv ugye?
Addig is mig nem nyerem meg a lotto 5-ost, addig ugy gondoltam, rakeszulok. A minap volt szerencsem hazafele tarto setam soran egy maganyosan allo, az utcara kidobott bizony, rondacska piros szekkel talalkozni. Hat...leven hogy egyedul voltam, igy a dontes csakis az en kezemben :), hat megfogtam, s hazacipeltem a szeket. A kozeli szupermarket akcios tavaszi kinalatabol beszereztem egy kezdoknek javasolt barkacscsomagot. (ecsetek, smirglik, szivacsok talalhatoak benne) A sarki kis haztartasi boltban vettem egy olajzold s egy normal, feher fafesteket. Szabadnapomon felszereltem mini barkacsallomasom nem mashol, mint az erkelyen. Leven, hogy nalunk mostansag 18-21 C uralkodik, igy napsutesben, radiot hallgatva nekifogtam munkalatomnak.
Eloszor lecsiszoltam a szeket, sajnos a piros festeket nem sikerult teljesen eltuntetni, ehhez be kell szereznem egy kezi csiszologepet. Mivel jo allapotban volt a szek, s igazabol ez az elso probalkozasom, igy elsosorban csupan kivancsi voltam, hogy mit sikerult kihozni belole, igy nem alapoztam le, nem volt ra szukseg. Lefestettem eloszor az olajzold festekkel. A probalkozasok nagyon jok arra, felteve ha nem vagyunk szakertok festek temaban, hogy kiselejtezzuk a nem igazan jol mukodo festek markakat az igazan jol dolgozokkal. Az olajzold markaju festek csodasan dolgozott a kezeim alatt. Roppant hamar meg is szaradt, varva a kovetkezo reteget, ami az egyszeru feher volt.
Ez a festek mar kicsit razos volt, nem akart rendesen tapadni, s ragadt, nehezen - nagyon nehezen - szaradt. (megjegyeztuk, nem vesszuk tobbet) Egy napos szaradas utan nekilattam a verejtekes munkanak. Elkezdtem visszacsiszolni a feher alatti zold festeket. A szeleknel mondanom sem kell, hogy gyorsan ment a dolog, a sima feluletnel kellt volna el igazan a gepi csiszolo, de legalabb a testedzes is megvolt.

Karom jol megnove, s bevallom mellem a buszkesegtol dagadva szemlelte eme eredmenyt:

Hat nem csodas? Ennek hatasara teljesen beindult kreativ fantaziam. A szomszedos utcaban ugyanis talalhato egy hasznalt butorkereskedes. Nagyon sok jo kis butort lehet igazan kedvezo aron beszerezni. Itt szokas, hogy amire nincs szukseguk az embereknek, azt vagy kiteszik az utcara, barki elviheti, vagy pedig beviszik ezekbe a kereskedesekbe ajandekkent, s a bolt abszolut kedvezo aron, minimalis osszegert adja el azon emberkeknek, akik nem tudnak draga butorokat venni, vagy eppen pont hasznalt butorokat keresnek, mint pl. en. Raleltem 3 kis mini retro stilusu asztalkara, amit mindossze osszesen 10 euroert meg is vasaroltam. Hazacipeltem oket, s nekilattam masodik munkamnak a korabbihoz hasonloan, csak itt, mivel nem kellett eltuntetni a csunya piros szint, csupan egyszer festettem le feherrel a butort, s csiszoltam vissza nagyon finoman, mig az eredeti fa ki nem buggyant. S lam, lett egy szep vintage asztalkam:

S Agika ha beindul nem tud leallni. Mindig is szerettem fotozni, ezzel nem is volt soha gond. Altalaban kezemben a geppel bandukolok barmerre is visz az utam. Szeretem nagyon, bar az is igaz, hogy a legjobb kepeket gep nelkul, a fejemben orzom...de ez egy masik story. Viszont mindig is szerettem volna ellesni a Photoshop program titkat. Egy ideje otthon tanulhato program segitsegevel baratkozom vele, s annyira elvezem. Persze tul kellett ragnom magam az elso par oras szaraz anyagon, de mikor az emberlanya elkezdi igazan szeretni, amit csinal, hat az valami felemelo elmeny. (pl. a piros szekes kepet, ugy sikerult lefotoznom, hogy lemaradt az egyik lab fele...van ilyen...hat kijavitottam...:) )
Ne ertsetek felre kerlek, nem nagysagomat szeretnem a vilagba orditani, mindinkabb csak arra szeretnelek benneteket osztonozni, hogy alkotni, kreativnak lenni nagyon jo erzes. S nem kell muvesznek lenni, abszolut nem. Egy finoman elkeszitett vacsora is alkotas. Sot. A legjobb. Csak nem ugy kell ra gondolni, hogy na mar megint mit kell foznom. S ha nincs penzunk draga tanfolyamokra, ma mar szinte mindent el lehet otthon is sajatitani, csak akarni kell. S elkezdeni. Mert pl. ez a Photoshop oktatoi program kb. 3 eve ott csucsul a gepemen. Egyszer elkezdtem, de unalmasnak talaltam az elejet, s mivel turelmetlen voltam, abbahagytam. S milyen buta voltam. Nem is gondoltam, hogy ennyi valodi oromet szerez. Annyira de annyira mas ugy megnyitni egy kepet, hogy csak en s a program tudja, hogy egy-egy kepen volt, hogy fel orakat is elszoszmotoltem s ez egy fajta cinkos kapcsolat a vàgy s megvalosulas kozott nem massal, mint sajat magunkkal.
No ez teszi igazan ertekesse ezt az egeszet. Ez az, amit penzzel nem lehet megvenni. Tiszta szivbol kivanom nektek, hogy minden egyes nap talaljatok meg alkoto eneteket, s eljetek is vele. Barmi legyen is az, barmilyen aprosagnak tuno dolog is, mert higyjetek el, a vegen mindig oriasi ajandekka valik!

Fogalmam sincs milyen cimet adjak...

Birtokolni! Enyem, tied!  Felejtsuk mar el ezt az egeszet.
Van ez a dal. Elsosorban azert (is) szeretnem ha meghallgatnatok, mert sokakban rossz nev ugrik be elsore, mikor meghallja. Hallgassatok csak, s legfokeppen arra figyeljetek most, amit a legeslegelejen mond:

http://www.youtube.com/watch?v=Vq8gIQ41wgA

Ennyi. Mennyira igaz amit mond. Atvitt ertelemben. Is. Azt mondom szeretlek, s te boldog leszel, pedig fogalmad sincs mit erzek valojaban. Meg a gyokereit sem tudod megfogalmazni, hogy mi megy bennem vegbe. Azt kialtom faj, s rohansz hozzam, hogy segits, pedig nem is tudod igazan mire van szuksegem. Szavak, melyeket vagy mi krealtunk vagy csak jo szokaskent atvettunk masoktol.
Erzesekkel egyutt.
Pedig mennyire egyszeru lenne, ha valaki azt mondja, hogy szeretlek, nem mondunk ra semmit. S mi magunk sem varunk semmi valaszt, mert akkor egyaltalan miert mondtuk. Akkor az mar kerdes lenne nem. Szeretsz? Pfujj... szanalmas. Pedig hanyszor kerdeztem en is...pfujj de szanalmas voltam.
Ha azt erezzuk, hogy mondani kell akkor mondjuk, s kesz. Be van fejezve. En boldogan elvagyok a magam kis alkotta erzesvilagomban, reszegen vagy kevesbe rolad almodozva, s te minden komment nelkul elfogadod s eled a magad vilagat. Ennyi. Ugye milyen szaraznak hangzik? Pedig sokkal egyszerubb lenne a vilag, ha nem lennenek elvarasok, a masik birtoklasa, iranyitasa. Csakis elfogadasa. S mennyire jo lenne ha csak negyedannyira is tudnank ertekelni amink van, mint ketszer annyira erosen vagyni arra ami mar reg a mienk?
Ertsuk meg mar vegre, hogy nem kellenek hisztik, nem kell mindig valami, hogy boldogok legyunk. Minden bennunk van, nem kell hozza okos telefon, meg draga holmi. Ha megszunnenek a vagyaink akkor eszrevennenk, hogy mindenunk megvan.
Valoszinuleg van aki nem erti, mirol beszelek. Mit mondjak. Volt amikor en sem ertettem. Mondhatnam, nem az en hibam volt, mert, nem tanitottak meg. De ez nem igaz. Mindenert csakis mi vagyunk a felelosek. Senki mas. Aki mast vagy masokat okol az gyenge. S nem a sajat eletet eli.
S igen. Onzo modon elvezem. S aki ugy erzi, hogy velem egyutt elvezi, az gyorsan hagyja abba...no nem azert mert nem teheti, hanem azert mert ez nem az ove...ez csak az enyem, s senki mas igazan nem ertheti...

Januari filmek csak ugy..

Ugy elment ez a franya januar, hogy eszre sem vettem. Pedig altalaban mindig ettol felunk a legjobban, hogy hosszu, s borus s unalmas. Nekem jobbara munkaval s sok pihenessel telt. Minosegi pihenessel. Bar lustalkodtam is (nem is keveset), de sikerelmenyekre tettem szert kedvenc idotoltesem, a fozes teruleten is, olvastam sokat is, s a legjobb amit szeretek, filmeket bambultam. Imadom oket. Mindenfelet szeretek, csak legyen egy kis ertelme. Bar meg a bumm-bummos filmekben is tudok valami fenyt talalni, meg ha olykor kaparni is kell, de legyen szomoru, vidam, igazi vagy elkepzelt, annal nincs jobb, mint a kepernyo ele bekucorodni s masfel-ketorara almodozni egy piciket.
Annyi van, amit szivesen ajanlanek, de most inkabb az utobbi kettot emlitem, melynek mindegyikenek Tom Hanks volt a foszereploje. Ismerjuk ot a legtobben a Forrest Gump-bol, de rengeteg filmben nyujtott jo vagy kevesbe jo alakitast, azt mindenki maga donti el. Nekem semmi kulonoset nem nyujt, szeretem a hangjat (az eredetit, abszolut nem sznobsagbol, de en mindig is torekedtem arra, hogy eredeti nyelven nezzem a filmeket, mert nekem igy ad igazi ertekelheto egeszet, most hogy vegre ertem is mit beszelnek kulon oromet is okoz...:) ).
A ket legutobbi film, amit lattam tole, mindketto valos torteneten alapul, a sokat reklamozott Captain Phillips dramai s egyben nagyon szomoru s felkavaro tortenete elgondolkodtatott. Baratunk egy amerikai elelmet s segelycsomagokat szallito tengerhajon kapitany, celja eljutni del-Afrika partjaihoz, de utjukat szegik a Szomaliai kalozok. A filmben minden korites nelkul, szinte dokumfilmszeruen jutunk egyik esemenybol a masikba, s a film vegere sajnalattal vegyult szomorusag fog el bennunket az ugyan abszolut hidegverrel gyilkolt kalozok irant. Mert ezek lehetnek tenyek. S teny, a nyilt tenger kozepen kirabolni, embereleteket elvenni par ezer dollarert kepes emberekrol van szo, akik hosszu evek soran valtak azokka, akik most. Akik korabban halaszattal kerestek a kenyeruket, de ma mar nincs mit halaszniuk, mert a fejlett technikaval rendelkezo nyugati emberek a halakkal egyutt nem csak az elelmet halasztak ki eloluk, hanem a jovojuket is. Mereg, s keseruseg vegyul az emberben. Van e jogunk ebbe beleszolni? S mit gondoljunk eztan egy egy jocselekedet ala bujtatott segelyhullammal? Ha nem tettek volna tonkre amit ezek az emberek felepitettek, akkor nem lenne szukseg segitsegre...de lehet hogy ez ennel bonyolultabb, mindenesetre nem konnyu. Helyretenni a dolgokat. Mert mara csak a keserug, s a harag maradt. Mindket felben. S abban sem vagyok biztos, hogy helyre akarjak e tenni, akik erre felhatalmazottak, vagy meg nagyobb kaoszt krealni, s jo ugy alnev alatt jogosan letarolni ami meg fennmaradt...mindenesetre alazattal tartozom azon emberek fele, akik politikai hovatartozastol fuggetlenul "csak" teszik a dolgukat. Kapitanyok, vagy ket kezi munkasok pl. egy ilyen tengeri hajon. Reggel felkelnek, s jo esetben par nap mulva hazaternek csaladjukhoz. S talan fel sem fogjak, mennyi veszedelemnek tettek ki magukat egy egy 8 oras munkanap alatt. Ehhez kepest mit nekem kavefozes, dalolva s vigan megyek utamra minden reggel...
A tengeri kapitanyos film utan megneztem a valoban sokkolo Extremely Loud & Incerdibly Close c. dramat, ami bevallom megrikatott...bruuuhihihihhihihhohoooohuhuhu Be kell valljam a fiu szerepeben jatszo Thomas Horn nagyot alakitott. A 9 eves kisfiu elvesziti edesapjat abban a bizonyos szeptember 11-i tortenesben...igen. De nem egy feher lapra irt dramat lathatunk, hanem egy valoban minden perceben izgalmas mondhatnam kalandfilmet is. Kulonleges az apa-fiu kapcsolat, de meg kulonlegesebb az anya-fiu kapcsolat. (jaj nagyon szep az a jelenet amikor Sandra Bullock - o viszont nagy kedvenc!!! imadom - egy lepessel a fia elott probalja bebiztositani s vedelmezni fia kalandos utjat, s minderrol a fiu semmit sem tud, sot ezidejetajt kimondottan nem-szereti az edesanyjat, jaj gyonyoru)
Benne van a fajdalom, a kuzdelem, az aggodalom, a soha nem feladas, a felnottevalas, az elengedes de legfokeppen a szeretet. Zsebkedoket elo, mert en bizony homalyosan lattam a felgordulo betuket a vegen...
Vigyazzatok egymasra de legfokepp magatokra!