Vintage csendesen

Nagyon szeretem a vintage stilus minden formajat. Ha nagy leszek s sok penzem lesz, akkor biztosan fogok beszerezni egy kozepes nagysagu hazacskat (nem kell orias, azt sokaig tartana kicsinositani s ugye a lakas van ertunk nem mi erte elv szerint gondolkodunk...:) ). Ami fontos, hogy legyen nagy verandaja s elotte, mellette, hatul kert. Orias konyhaja lesz, sok sok hellyel, hogy mindig legyen hova pakolni, szuper fozos cucokkal, hogy Agika kedve szerint fozocskezzen. Lesz hozza aranyos konyhakert, hogy mindig legyen friss zoldseg az asztalon, s persze ami a legfontosabb, egy hatalmas asztal, sok sok kulonbozo fajtaju szekkel s persze ne felejtsuk el, hogy ebben a vilagban lesz legalabb 5 gyermekem, hogy az asztal mellett mindig legyen egy kis apro szoszmotoles. Jo kis terv ugye?
Addig is mig nem nyerem meg a lotto 5-ost, addig ugy gondoltam, rakeszulok. A minap volt szerencsem hazafele tarto setam soran egy maganyosan allo, az utcara kidobott bizony, rondacska piros szekkel talalkozni. Hat...leven hogy egyedul voltam, igy a dontes csakis az en kezemben :), hat megfogtam, s hazacipeltem a szeket. A kozeli szupermarket akcios tavaszi kinalatabol beszereztem egy kezdoknek javasolt barkacscsomagot. (ecsetek, smirglik, szivacsok talalhatoak benne) A sarki kis haztartasi boltban vettem egy olajzold s egy normal, feher fafesteket. Szabadnapomon felszereltem mini barkacsallomasom nem mashol, mint az erkelyen. Leven, hogy nalunk mostansag 18-21 C uralkodik, igy napsutesben, radiot hallgatva nekifogtam munkalatomnak.
Eloszor lecsiszoltam a szeket, sajnos a piros festeket nem sikerult teljesen eltuntetni, ehhez be kell szereznem egy kezi csiszologepet. Mivel jo allapotban volt a szek, s igazabol ez az elso probalkozasom, igy elsosorban csupan kivancsi voltam, hogy mit sikerult kihozni belole, igy nem alapoztam le, nem volt ra szukseg. Lefestettem eloszor az olajzold festekkel. A probalkozasok nagyon jok arra, felteve ha nem vagyunk szakertok festek temaban, hogy kiselejtezzuk a nem igazan jol mukodo festek markakat az igazan jol dolgozokkal. Az olajzold markaju festek csodasan dolgozott a kezeim alatt. Roppant hamar meg is szaradt, varva a kovetkezo reteget, ami az egyszeru feher volt.
Ez a festek mar kicsit razos volt, nem akart rendesen tapadni, s ragadt, nehezen - nagyon nehezen - szaradt. (megjegyeztuk, nem vesszuk tobbet) Egy napos szaradas utan nekilattam a verejtekes munkanak. Elkezdtem visszacsiszolni a feher alatti zold festeket. A szeleknel mondanom sem kell, hogy gyorsan ment a dolog, a sima feluletnel kellt volna el igazan a gepi csiszolo, de legalabb a testedzes is megvolt.

Karom jol megnove, s bevallom mellem a buszkesegtol dagadva szemlelte eme eredmenyt:

Hat nem csodas? Ennek hatasara teljesen beindult kreativ fantaziam. A szomszedos utcaban ugyanis talalhato egy hasznalt butorkereskedes. Nagyon sok jo kis butort lehet igazan kedvezo aron beszerezni. Itt szokas, hogy amire nincs szukseguk az embereknek, azt vagy kiteszik az utcara, barki elviheti, vagy pedig beviszik ezekbe a kereskedesekbe ajandekkent, s a bolt abszolut kedvezo aron, minimalis osszegert adja el azon emberkeknek, akik nem tudnak draga butorokat venni, vagy eppen pont hasznalt butorokat keresnek, mint pl. en. Raleltem 3 kis mini retro stilusu asztalkara, amit mindossze osszesen 10 euroert meg is vasaroltam. Hazacipeltem oket, s nekilattam masodik munkamnak a korabbihoz hasonloan, csak itt, mivel nem kellett eltuntetni a csunya piros szint, csupan egyszer festettem le feherrel a butort, s csiszoltam vissza nagyon finoman, mig az eredeti fa ki nem buggyant. S lam, lett egy szep vintage asztalkam:

S Agika ha beindul nem tud leallni. Mindig is szerettem fotozni, ezzel nem is volt soha gond. Altalaban kezemben a geppel bandukolok barmerre is visz az utam. Szeretem nagyon, bar az is igaz, hogy a legjobb kepeket gep nelkul, a fejemben orzom...de ez egy masik story. Viszont mindig is szerettem volna ellesni a Photoshop program titkat. Egy ideje otthon tanulhato program segitsegevel baratkozom vele, s annyira elvezem. Persze tul kellett ragnom magam az elso par oras szaraz anyagon, de mikor az emberlanya elkezdi igazan szeretni, amit csinal, hat az valami felemelo elmeny. (pl. a piros szekes kepet, ugy sikerult lefotoznom, hogy lemaradt az egyik lab fele...van ilyen...hat kijavitottam...:) )
Ne ertsetek felre kerlek, nem nagysagomat szeretnem a vilagba orditani, mindinkabb csak arra szeretnelek benneteket osztonozni, hogy alkotni, kreativnak lenni nagyon jo erzes. S nem kell muvesznek lenni, abszolut nem. Egy finoman elkeszitett vacsora is alkotas. Sot. A legjobb. Csak nem ugy kell ra gondolni, hogy na mar megint mit kell foznom. S ha nincs penzunk draga tanfolyamokra, ma mar szinte mindent el lehet otthon is sajatitani, csak akarni kell. S elkezdeni. Mert pl. ez a Photoshop oktatoi program kb. 3 eve ott csucsul a gepemen. Egyszer elkezdtem, de unalmasnak talaltam az elejet, s mivel turelmetlen voltam, abbahagytam. S milyen buta voltam. Nem is gondoltam, hogy ennyi valodi oromet szerez. Annyira de annyira mas ugy megnyitni egy kepet, hogy csak en s a program tudja, hogy egy-egy kepen volt, hogy fel orakat is elszoszmotoltem s ez egy fajta cinkos kapcsolat a vàgy s megvalosulas kozott nem massal, mint sajat magunkkal.
No ez teszi igazan ertekesse ezt az egeszet. Ez az, amit penzzel nem lehet megvenni. Tiszta szivbol kivanom nektek, hogy minden egyes nap talaljatok meg alkoto eneteket, s eljetek is vele. Barmi legyen is az, barmilyen aprosagnak tuno dolog is, mert higyjetek el, a vegen mindig oriasi ajandekka valik!