Ti nem álmodtatok akár egyszer is arról, hogy milyen lenne kitörölni valakinek vagy valaminek az emlékét? Persze, hogy igen. Én például szívesen kisatíroznám a szerda reggelt. Pontosítva azt, amikor a semmiből elémugró kisfiúcskát telibe találtam a bicajommal. Ezelőtt a fenomenális momentum előtt 2-3 perccel épp egy volt kolléganőmnek széles mosollyal odaordítva kívántam szép napot, s telve voltam az öröm azon részével, ami hirtelen s széles körben terítette el szívem s az akörüli berkeket bummm...Láttam, de már nem tudtam mit csinálni. A jól bevált mozdulatok, hátsó fék, befarolás, s megpróbálni úgy esni hogy egyben maradjunk. Sikerült. Csodával határos módon a kiskrapeknak semmi, de semmi baja nem lett. A bicajom is, eltekintve a kormányon lévő védőgumi véres piszkától köszöni, jól van. Én meg közelebbi barátságba kerültem az aszfalttal, mint olyannal. Fájt. Fáj most is. Nem törtem el semmit, de lábam, oldalam a szivárvány ezer színében tündököl, s két tenyeremen, ha nem is stigmata nyomokat, de két mélyen éktelenkedő nyílt sebet szereztem. Ma már jobb. Már levettem a tapaszt, már nem fáj ha zuhany alatt beleér a meleg víz. A balt már össze tudom csukni fájdalom nélkül, a jobb még panaszkodik, de pár nap s elfújta a nyári eső. (vagy tavaszi...akár őszi is lehet, téli nem. Télen essen a hó!)
Szóval minden dráma nélkül - azért skacok, drámai volt, ahogy csöpögött a vér, s szipogva próbáltam másik felem hívni, hogy figyu...izé ne ess kétségbe, minden oké, jól vagyok, de elütöttem egy iskolást s alig tudom fogni a telefont mert szétnyílt a kezem s ugye jössz, segiteni...s ezek után ne várja az ember lánya, hogy ne úgy reagáljanak, mint a Breaking Bad Walter-ja, aki az abszolut kétbalkezes partnerenek az alábbiakat ordítja: "Is this just a genetic thing with you?? Is it congenital? Did your mother drop you on your head when you were born?" Haaahahaaa mókás jelenet szóval kanyarodjunk vissza a drámából.
Mi lenne, ha kitörölném ezt a jelenetet az emlékezetemből? Felébrednék s totál hülyén nézném a kezemet, hogy mi a csuda történt velem az éjszaka, megrágtak a pókók? Vagy vajon a sebeket is el tudnám tűntetni??? Hát tudjátok mit? Hallgassátok meg ezt a számot...s utána beszélünk újra...http://www.youtube.com/watch?v=FEFSijfv1U8 (Ronan Keating: Scars)
uh...oké nem akartam íly drámaira...de ahogy ott bukdácsoltam hazafelé először azon morfondíroztam ha most eltávoztam volna az angyalok közé a rendőrségnek fogalma sem lett volna, hogy kit értesítsen. Ugyanis a tény az tény. Vérszerinti, közeli hozzátartozóm egy sincs. S ez így van feketén fehéren. Belefáradtam hazudni vagy finomabban szólva "szépen körülírni" jah igen, volt anyám meg apám, de hát nem igen beszélünk s jah amúgy van egy nővérem is meg egy bátyám is, de hát elfoglaltak, mindegyiknek meg van a maga élete. Vége. Ez nem így van.
Nem beszélünk évek óta. Nem törödünk egymással úgy ahogy kellene. (Na már megint, miért írom azt, hogy úgy ahogy kellene, ha valaki 23 illetve közel 3 éve nem is beszélt velem az nem "úgy ahogy kellene", az sehogy) S ezzel valószínűleg nem vagyok egyedül s az okokat egyáltalán nem áll módonban boncolgatni.
De ha a rendőrség megkérdezné kik ők, a nevükön kívül nem nagyon tudnék mást mondani mert már mást nem is nagyon tudok róluk. Ennyi. Valószínűleg ennek az emléknek az eszembe jutásakor feltörő érzést szívesen kitörölném. De ezt sem tudom. Mert ilyen sincs.
Így most itt vagyok kis londoni kuckómban s bámulom a felhőszakadást, ami percekkel ezelőtt szakadt ránk. Bődület tényleg az időjárás itt. Brrr...nyoma sincs a nyárnak. S rájöttem, hogy ha meg akarom érteni az érzéseimet, magamat, akkor igenis emlékeznem kell. Mert egyszerűen némely dolgot nem tudok, egyszerűen nem tanultam meg, mert most nem tudom, hogy nem volt mellettem senki aki megtanította volna, vagy egyszerűen felületes voltam s nem vettem észre. Egyébként ha valaki tud iskolát vagy bármi intézetet ahol felnőtt kinézetű lényeket oktatnak ilyenféle dolgokra, bátran szóljon. Azonnal megyek!
De jelenleg egy nyitott óceán terül előttem. S nem menekülni akarok a semmibe, hanem tudatosan evezni előre. Hát ehhez a kalandos túrához viszont térképre s az is lehet, hogy segítőkre lesz szükségem. Mert lehet, hogy mégis a vér vizzé vált, de már pár vízcseppel is el tudok látni egy egész kertet. Mert a kertben kincsekre lehet lelni. Csak gazolni kell... Hát hajrá előre... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése