Gyengek vagyunk mi emberek, vagyunk a jo szora, mintha anelkul nem is lenne valos ami korul vesz minket. Pedig a legnagyobb erzelmek szavak nelkul elnek, lelegeznek. De persze van amit olykor-olykor ki kell mondani. Izlelgetni, s vigyazva gondozni. Ilyen pl. az otthon. Egyik kedvenc. Talan a legkedvesebb. Mert anelkul semmi nincs. Ha nincs otthonod, nincs melegseg a szivedben. S otthonnak nem egy nagy haznak, egy evek alatt felepitett korakasnak kell lennie. Az otthonnak benned kell lennie. Az otthont te magad epited, ott belul, korakasrol korakasra, porszemrol porszemre. Te kevered az alapot, s te hordod verejtektol gyongyozve a majteros vodrot. De megsugok valamit...otthont epiteni egyedul nem lehet. Az otthonhoz kellenek a tarsak, azok a lelkek akik szeretnek, akik aztan benned elnek tovabb, meg akkor is ha mar fizikailag nincsenek is melletted. Ez valoban egy csoda. S en ma igy gondolok azokra az emberekre, akik segitettek a bennem allo szilard varat felepiteni. Neha neha kiesett egy egy tegla, s tudom, meg ha faj is, meg sok ki fog...de az alap jo helyre lett lerakva. Nem mossa el sem eso, sem vihar, erheti egeto napsutes, s csontig ero fagy. Az alap mindig marad. S fogalmam sincs miert...csak erzem. Ott belul, ahol az otthonnak Lennie kell. Melegen tart, meg akkor is ha kezem mar csontta fazott...Hogy miert van ez igy?
Valoszinuleg odafent igy akartak. Ennyi a valasz, s nem tobb. S ezert orokke halas leszek. Egy picit melankolikus a hangulatom. Sok ember mar nincs mellettem, akik nagyon sokat adtak. Az emberi let nagyon rovid. S neha ugy erzem igazsagtalan. Meg ha tudom s probalom is elfogadni miletet. S halas vagyok minden percert amit itt tolthetek, veluk tolthettem. Amit kaptam toluk. Nagyon sokat. S gyarlo modon, oly sokszor elfelejtem. Pedig csak ezek fontosak ezen a vilagon. Semmi mas. S ezt kivanom nektek is. Hogy gondoljatok orommel elment szeretteitekre. Nevessetek. Meg akkor is ha faj. A halal csak egy allapot. Mar. Eget. Piszkosul. Tudom. Tudjatok. Hogy mi van utana nem tudom, s nem is akarom tudni. Hiszek a Teremtoben, s egy nalam sokkal erosebb halatomban, s eppen ezert tisztelettel s alazattal fordulok mindenhez, amit kaptam s kapok az Elettol. Legyen az egy melegito napsugar, vagy egy barati oleles. De nem szandekozom rovid foldi eletem napjait azzal tolteni, hogy a letem utani eletrol abrandozzam, kepzelodjem.
Szamtalan s mind megannyi embertarsammal talalkoztam, akik eletuk teljes, vagy javareszet azzal toltik, hogy zart szobaban arrol imadkozzanak, hogy majd a Menyorszagba keruljenek. S ne ertsetek felre. Tiszteletem nem szunt meg. De milyen jo lenne, ha csak talalnek egy olyan Szentmiset is, ahol nem arrol kellene hallgatnom, hogy mi lesz velem, ha mar nem leszek, s ezert kell elrebegnem minden reggel egy-egy imaszoveget, hanem arrol orditananak, hogy hogy tanuljunk meg elni, s ertekekkel, szellemi gazdagsaggal teli ELET-et elvezni. Megmutatnak az eltevedt lelkeknek, hogy milyen gyonyoru az elet. S ha a nappalaik valoban minosegi ertekkel lennenek telve, hiszem, hogy este, meg ha nem tudatosan is, de halat rebegnenek, mert ereznek a kulonbseget. S hagyjuk el, hogy mi lesz ha mar nem leszunk. Senki sem jatszhat Istent, mert csak egy van.
Teljesen megvagyok gyozodve arrol peldaul, hogy Jezus szeretett elni. Olvassatok el a Biblia ezen reszet, s nyilvanvalo lesz szamotokra is. Imadta azt, amit csinalt, mert teljes megyozodessel hitt benne. S ez a titok kulcsa. Hogy talalja meg mindenki s tegyen is meg erte mindent, meg ha vert izzad is, hogy mivelje is azt, amit igazan szeretne. Ha igy eled az eleted, akkor, ha menni kell, nem lesz kerdes benned. S ha ilyen emberek mennek el korulotted, akkor az egeszseges szomorusag, s emberi hianyerzeten kivul nem lehet egyeb benned. Szerencsesnek mondhatom magam. Nem egy ilyen lelek volt korulottem. S rajuk nem csak a mai napon emlekezem.
Ok orokke az otthonomban melegitenek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése