Unfinished song

Egyik hősöm (szerencsére vannak egypáran, motiválnak, továbblöknek, megsiratnak, simogatnak s átölelnek s legfőképp életben tartanak) Celine Dion. Ez a nő valami csoda. S tudjátok nem csak a hangja miatt...hallottam én már kevésbbé tehetséges, abszolút nem képzett hangot csodásabbnak, ha a hangot vesszük csak alapul. S nem is a Titanic elsüllyedésére gondolok, hanem egyszerűen ez a nő izzig vérig az is. Szeretem őt hallgatni, a dalaiből erő s hit sugárzik. Erő a mindennapokhoz s hit a csodákban. Ha őt hallgatom s látom mindig jó kedvem lesz még akkor is ha az a dal picit drámaira sikeredett. S nem elhanyagolandóan csodás alakkal is rendelkezik. No de elég is "dizson barátnőmből", hallgassátok meg a hamarosan megjelenő új albumáról az egyebként nagyon kedves filmnek igérkező Unfinished song betétdalát.
http://www.youtube.com/watch?v=Z_LF5IWHEiU

"...so you are thinking it's ending, but it's only just begun..." bizony egy pár hónappal ezelőtt én is kissé szkeptikusan gondoltam arra, hogy most már kevesebb, mint 2 hónap múlva költözöm. Ismét. :) Így okot adva kedves cimborámnak arra, hogy ismételten kacagjon s , Ágika, hát itt is éltél egy rövid ideig mondattal fogadjon! Ha-ha-ha, azért van még a listámon bőven hely, de most germán földre evezem. S izgatottan várom. Nagyon is. Frankfurt az úticél. Hogy miért ez a város? Elég nagy, hogy izgalmas legyen, s elég kicsi, hogy élhető. Közel van Belgiumhoz, Hollandiához, s Franciaországhoz, így kocsival sok sok gyönyörűséges hely bejárható. Kalandra fel! Németül jobban állok, mint anno angolból, mikor kijöttem. De azt sem gondoltam volna 3 évvel ezelőtt, hogy olyan munkalehetőségek után fogok kutatni most, ahol elsősorban angolul beszelnek. :) Jó is ez.  S a legjobb, hogy mindezt nem egyedül kell végigcsinálnom.
Bevallom, én mindig is szerettem a németek sprecizitását, azt, hogy bármerre jársz az országban rendezettséget s tisztaságot találsz. Az ország véleményem szerint gyönyörű s hosszabb-rövidebb időre biztosan sok sok élménnyel fog gazdagítani.
Addig pedig maradt 56 nap Londonban. Izgalmas ám ez is. Elég gyorsan otthonommá vált ez a város, s nem is búcsúzom tőle. Úgy ahogy Budapest is az otthonom, így ez is az marad. Miért? Mert jósorsomnak köszönhetően itt is leltem értékes lelkekre, akik visszavárnak, akik gondolnak rám s figyelnek rám.
Csodás meleg van ma. 27 fok. Hihetetlen. Claire kolléganőm kerti partyba hívott. Rövidgatyó elő, sok nevetés s móka. Élvezzétek ti is a nyarat. Én megpróbálom a lehető legjobban kiélvezni ezt a pár napot, s lelkemet felkészíteni az előttem álló még csodásabb kalandra. Addig pedig ajánlom mindenki figyelmébe ezt a filmet. Egyszerűen csak lenyűgöző. Most csak ennyi. Túl meleg van ahhoz, hogy a gép előtt csücsüljek. Ki a szabadba!
http://www.youtube.com/watch?v=ZF7i2n5NXLo

Ahhh! S ki is kell próbálnom újonnan beszerzett lencsémet. Kerestem, kutattam s ráleltem egy szovjet gyártmányú, manual lencsére, ami tökéletesen barátságba került a Canon gépemmel, s mindössze 10 fontba került. Nem kell ide drága lencse, csak kis kutatás s egy kis utánajárás. S már is tökéletes képeket lehet készíteni bokeh ball effect-tel. :)))))) Még gyakorolnom kell, de élvezem nagyon!